2012

Boldog Új Évet!

 Happy New Year!

新年快乐！

С Новым Годом!

새해 복 많이 받으세요!

Glückliches neues Jahr!

Almás bejgli

A tardíciókhoz híven nekiálltam bejglit sütni. Sorba előkészítettem mindent, kimértem, lemértem, megdaráltam, ledaráltam, nekifogtam. Első malőr - hiába egy évben csak egyszer sütök bejglit -  az előírt teljes tej mennyiségbe tettem az élesztőt és úgy ahogy volt finom melegen hozzáöntöttem a tésztához. Az eredmény nagyon klassz gyumász lett, nem győztem a lisztet utána pakolni, hogy gyúrni lehessen. Végül sikerült használható állagot elérnem. Némi pihentetés után - én is elfáradtam nemcsak a tészta - elosztottam 6 felé az alapanyagot, itt már kissé gyanús volt a dolog, mert az 1 kg lisztből 2 kg 12 dkg begyúrt tészta lett. Na nyújtogassuk ki, kezdtem a dióssal, viszont valamit vagy elmértem, vagy nem tom mit csináltam, mert a dió töltelék kevés lett, -igaz most a változatosság kedvéért felfőztem, - így aztán kínomban csináltam egy almás bejglit.  Csinos lett csak kissé dagadt a többihez képest. Gondoltam, ha senkinek sem kell, majd a kutya megeszi.  Nem jutott neki - még kóstolóban sem - igaz alapvetően a husit jobban szereti egy kis sörrel leöblítve. ( igen jól értitek a kutyus alkesz, szerencsére a macskák nem isznak alkoholt).
A nagycsaládi karácsony nálunk volt és családom tagjai sorba álltak az almás bejgliért, tehát teljes sikert arattam vele.

A balszerencsés szombat

A szombat nem az én napom volt.
Elégettem a sütőtököt, mondjuk hajlamos vagyok az ilyesmire, mert ott hagyom, elfelejtkezek róla aztán fekete lesz. Ez szerencsére nem a szénné égett kategória lett, ezt konstatáltam, majd folytatni akartam a porszívózást. A porszívó meg se nyekkent, nem mondom, hogy se kép se hang, mert kép az még volt-láttam tisztán a porszívót- de hang egy szál sem. Átdugtam másik konnektorba, hátha elment egy fázis, de nem. A porszívó csak azért nem a kukába végezte, mert szelektív hulladékgyűjtő vagyok, úgyhogy ma a hulladékudvarban veszek végső búcsút tőle, pedig most kapott új gégecsövet, mert eltörtem az előzőt, de nem tudta megbecsülni a gondoskodásomat.


A nap betetőzését Zsömi szolgáltatta.

Este nézem a filmemet és egyszercsak iszonyú szarszagot érzek, indulok lefele, hogy talán a kutya alkotott, de Laci meg jön felfele hogy  Zsömi felszaladt. Szerencsére nem ugrott fel sehova, de láttam hogy gyanúsan sötét az oldala, sikerült lezavarnom és a konyhában elkaptam a grabancát.
Azzal a lendülettel vittem is a fürkádba, szegény roppant tiltakozott pedig a nyakáig szaros volt a szerencsétlen.
Valamelyik jófej szomszéd kihúzta az emésztőt ez a kismacska meg belemászott, végül ketten megfürdettük, nyávogni sem volt ereje.
Aztán a törölközőbe már megnyugodott, betettem a kosarába és feltekertem a fűtést, hogy gyorsabban száradjon, nem akartam még a hajszárítóval is sokkolni.Azért a lába még enyhén szarszagú, csak nem akarom újra fürdetni.

A kezemről vagy 10szeri kézmosás után tünt el a büdös.

Alexandra új párnája

A régi nagyon ócska lett már ( az lett az állandó kinti az ajtó előtt, ott jobb lenni mint a kutyaházban, ahol matrac van), így kapott egy újat, tetszik neki

na meg ő saját magának

Kert és az ősz

Készülődik a kert a télre, na meg mi is. A lehullott levelek összeszedésére nagyon praktikus a fűnyíró. Összedarálja, felszívja és nem az embernek kell a vállán cipelni, mint a lombszívónál.

a magaságyásra fólia lesz, sőt az öntözés automatizálása is meg lett igérve

itt már tiszta az udvar

néhány ványadt virág még akad

a terasz is üres már

Birsalma és kamra

Az idén kevés gyümölcs termett, nem mintha ez túlzottan befolyásolná a kamrám telítettségét.

Azért a befőzésből nem volt hiányom, mert a Laci hozott Alpárról birsalmát. Nagy bőszen nekiestem a netnek, hogy keressek recepteket.  ezek általában úgy kezdődtek, hogy végy 2 birsalmát. Kettőőőőőőt?, mikor nekem  két nagy krumplisládányi van? Sürgősen letettem a birsalmás ebédről és fájó szívvel nekiláttam a lekvár és sajt gyártásának. Nem tudom ki tette fel ezt, de köszönöm.
http://www.finomreceptek.hu/befozes/birsalmasajt-birs-lekvar-recept

Ez a kuktás dolog  nagyon jó módszer, 1 nap alatt megpucoltam az összes birsalmát 30 kg tiszta gyümölcs lett, de én nem tettem hozzá olyan sok cukrot, csak 30dkg-t/kg, így is nagyon édes lett.
Íme a végeredmény sajtból

Szállodák - városok

A szállodai szobákban alapfelszerelés: vízforraló, teásbögre, tea és ívóvíz, valamint fogkefe, fogkrém és fésű, ezzel szemben sehol sem volt hűtőszekrény. A minibárt általában néhány doboz ramen képviselte, esetleg valami extrább tea, talán 2 helyen volt dobozos sör is.
Ezenkívül minden szállodában kérnek kauciót ami 100 vagy 200 yuan, amit a kijelentkezéskor visszaadnak, ha nincs a minibárból fogyasztás, illetve károkozás. A kapott nyugtát meg kell őrizni, mert annak ellenében adják vissza.

Pekinggel kezdem, mert ShangHaiban nem szállodában laktunk.

Peking Hongruige Hotel

Ezt a szállodát a neten levő fénykép alapján választottam elsősorban, második szempont a városközpont volt. A hozzáfűzött reményeket csak az utóbbi váltotta be.

Bár a neten jókat írnak a szállodáról én nem voltam elragadtatva tőle.

Tény hogy régi épület, annak minden hátrányával. Nem különösebben ragyog a tisztaságtól, egy alapos felújítás bőven ráférne. A szobánk nagyon  kicsi volt, a fürdőszoba ajtaja üveg.

A személyzet udvarias.
Reggelit nem kértünk, aranyárban adják. Étterme nincs a szállodának csak egy kis kávézó szerűség, néhány asztallal és ordító zenével. Elvileg van internet. Gyakorlatilag a szobákban nincsen, az előtérben van két pénzbedobós számítógép, és wifi az elképzelhető legkisebb sávszélességgel ( a wifit a szobákból nem lehetett elérni). Az előtérnek ezen a részén van összesen 4 ülőhely, ami rendszerint foglalt volt laptopot szorongató vendégekkel ( a kávézóban ugyan tudott kapcsolódni a gép, de ha túl sokan voltak ott, az legalább is engem nagyon zavart).
Mindezek ellenére teljesen teli volt a szálloda és csak külföldi vendégekkel.
Ami opció a szállodáknál, hogy nem kell előre a teljes tartózkodást kifizetni, hanem lehetőség van 2 nap kifizetésére, és ha talál az ember egy jobbat, akkor költözködhet. Egy közelben lévő szállodát megnéztünk, de az ára 1200 yuan lett volna naponta és azt túl soknak találtuk, így kibirtuk az 5 napot ebben.
Ami viszont tökéletes volt, valóban 10 percre van a Tiltott Város a Tian'anmen tér, a metró  2 megálló a Láma templom 3 megálló az Ég temploma, szóval az elhelyezkedése kiváló.


Datong
Hong Qi Hotel
Tökéletes választás volt. Nem volt szempont a városközpont. A pályaudvarral szemben van, nem kell taxizni, a látnivalók pedig jókora távolságra vannak a várostól. A szálloda tiszta, kényelmes, vezetékes internet van a szobákban. A reggeli benne volt az árba, nem számoltak fel külön összeget. A reggeli bőséges, nagy választékú és finom volt. A szálloda éttermei kiválóak. A személyzet kedves és nagyon segítőkész. Mivel a vonatunk késő este ért be, ezért kértük, hogy a szobát este 10ig tartsák fent. Amit készséggel megtettek, és kb 8 óra tájban telefonáltak, hogy biztosan megyünk-e, mondtuk a vonaton csücsülünk és csak órák kérdése, hogy megérkezzünk.


Xian

Az elsőre kinézett szállodában nem sikerült szobát foglalnunk, így az utolsó pillanatban kerestünk másik szállodát. Ez nagyon messze volt a városközponttól, metró még csak 1 vonal van, természetesen nem abba az irányba, szóval megközelítés csak taxival.

A szálloda nagy és elegáns, tiszta, a szoba elég nagy, éttermei jók.  Vezetékes internet van a szobákban. Mivel turisztikai kártyával foglaltuk a szobát így csak 498 yuan volt.

Egy erős  negatívumot tudok mondani, a fizetésnél, nem annyit akart a kártyáról levenni amennyibe került a szoba. Végül Xu Dannal beszélve rendeztük le a dolgot ( ő bankár ShangHaiban), ezután semmiféle problémánk nem volt a szállodában.

Zhangjiajie

 

Az állomástól nem messze bent a városban, az tetszett a legjobban, hogy szemben van  a leghosszabb felvonó végállomása. A szálloda tiszta, kényelmes, a  szoba elég nagy méretű, vezetékes internet van. A reggeli elég jó, bár nem túl  nagy a választék. Éttermében  csak szeparék vannak, ahol a minimum fogyasztás 400 yuan. Tehát vacsi máshol, viszont sok szálloda van még a közelben, ha az ember nem akar kis kifőzdékben enni.

Guilin

Na ez volt a legfurább szálloda. Jó helyen van a Li folyótól nem messze. De! A neten 4 csillagosnak van feltüntetve, a kínai nyelvű oldalakon viszont csak 2 csillagosként szerepel. Na mármost van egy olyan törvény? vagy a csoda tudja micsoda, hogy külföldi embert nem fogadhat az a szálloda amelyik besorolása kevesebb, mint 3 csillag. Ezek nem akadékoskodtak, simán fogadtak minket. Míg Shozuban egy évvel ezelőtt a WeiWeit nem, mert hogy ő állampolgárság szerint magyar- az mindegy hogy apja anyja kínai és kinézetre is kínai, meg az anyanyelve is az, a szabály az szabály, legalább is ott. No visszatérve erre a szállodára. Jól néz ki, itt volt a legnagyobb szobánk, törölközőt nem adnak, de fésűt és fogkefét igen. Az internetért szólni kellett, akkor hoztak madzagot hozzá. A reggeli simán pocsék, a szója tej olyan volt, hogy szerintem kimosták a szójás edényt, minden más ízetlen és hideg volt, abszolút nem volt választék, és drága. Étterme nincs, a reggelit is valami konferencia terembe szolgálták fel, csak az asztalokat leterigették. A lift többször állt, és az 5.-en volt a szobánk. Amúgy jó volt főleg az ára. Hármunknak csak 203 yuan volt egy éjszaka.

A vonatok

A vonatok egy külön fejezetet érdemelnek.
A vonatokat itt kerestük ki. http://www.chinatrainguide.com/resource.html
Vonatjegyet lehet venni a pályaudvarokon ( Tikett Office), a szállodákban ez + 30 yuan egységesen a vonatjegy árától függetlenül, valamint a városokban is vannak jegyirodák ezekben csak +5 yuant kell fizetni. Mindenképpen érdemes előre kikeresni az interneten a vonatokat, ( itt fel van tüntetve a vonat betűjele, száma, indulási és célállomása, a menetidő hossza és a menetjegyek ára is) amelyekkel utazni akarunk, még akkor is ha a kínai nyelvet tökéletesen beszéljük. ( ha meg nem akkor végképp, ez esetben elég a vonat betűjelét és számát az ablak túlfelén ülőnek az orra alá dugni). Készpénzzel készüljünk, a kártyás fizetés csak a kínai bankkártyával megy ( már ha megy). A bescannelt jegyeken látni, hogy minden lényeges információt tartalmaznak. Számítsunk arra is, ha át kell szállni másik vonatra, nem biztos hogy kapunk rá jegyet vagy csak nagyon rossz helyre. ( pl 3-dik emelet a fekvőhelyeknél) Olyan érzésem volt, hogy kvóták vannak az eladási helyeken a vonatjegyekből, azt ha az elfogyott akkor annyi. Ez esetben az a tanácsom, hogy az átszállás helyén vegyünk a tovább útra jegyet, ( ha késik a vonat akkor pechünk van), mi szerencsésen abszolváltuk ezt a megoldást.
Minden vonatnak van száma és betűjele, kivéve amelyiknek nincs.

A legjobb a G jelű ilyen a ShangHai-Peking között közlekedő szupervonat, és gondolom ugyan ilyen jele van a Peking-Lhassa magasvasútnak is, amit most adtak át. Ezek egy teljesen külön pályán közlekednek, sehol nem keresztezi semmi az útjukat.
A következő a D jelű, ez is magasvasút, csak ennek van több megállója is, gondolom a nagyobb városokban. Ezek nem annyira drágák, de az átlag sebességük 200 km/ óra felett van.A T jelű sima gyors vonat, kissé ütött kopott, az utasok sem a nobeldíj várományosai.
A K jelű a még elmegy kategória, talán a mi sebes vonatainknak felel meg, majd mindenhol megáll, így az utasok összetétele is enyhén szólva vegyes.
A betűjel nélküli az über lepra kategória, helyi vicinális. Minden állomáson és megállóhelyen megáll, sőt talán még azon kívül is. Ilyenre soha többet nem ülök, ha mégegyszer elvetődöm erre a tájékra.









A vonatok kategóriájától függetlenül az utastársaink mindig kedvesek voltak, mindig próbáltak velünk kommunikálni, kérdeztek, honnan jöttünk, hová megyünk, mekkora az országunk, hány ember lakik ott, szóval érdekes volt azt az arcát látni Kínának, amit nem a turistáknak mutogatnak.
Érdekes módon mikor Zhangjiajieből jöttünk a T jelű vonattal, félúton felszáll egy 3 tagú család, a két férfi ülése velünk szemben volt, és úgy látszik annyira nem bírták nézni az európai képünket, hogy inkább megfordították az üléseiket és ők is háttal ültek a menetiránynak.
Azt még nem mondtam, hogy a G, D és T jelű vonatokon forgathatóak az ülések, hogy az emberek a menetiránynak szembe üljenek. Mi korábban azért nem forgattuk meg, mert nem a saját helyünkön ültünk, hanem szembe és oda feltettük a lábunkat, aztán mikor ezek felszálltak, nem akartunk olyan udvariatlanok lenni, hogy hátat fordítunk nekik. Minket nem zavartak ők.
Egyébként minden jármű a vonatok, buszok és metrók légkondicionáltak.

A vonattal megtett kilométerek
ShangHai-Peking:           1318 km
Peking-Datong:                 368 km
Datong-Xian:                  1006 km
Xian-ZhengZhou:             505 km
ZhengZhou-Zhangjiajie:   969 km
Zhangjiajie-ChangSha:     396 km
ChangSha-GuiLin:           643 km

repülővel
GuiLin-ShangHai:          1621 Km

Összesen:                        6826 km

Szeptember 20 Indulás haza

Elszaladt a közel 1 hónap. Reggel jött értünk a kocsi és kivitt a reptérre. Az út eseménytelen volt, és fárasztóan hosszú. Az ülések ugyan olyan kényelmetlenül szűkek, a filmkínálat és az étel is változatlan. Itthon minden rendben volt, a kutya és a cicák majd szétestek örömükben, hogy látnak. A kertet sajnos megviselte ez a hosszú távollét.
Másnaptól kezdődnek a dolgos hétköznapok.

Szeptember 19 ShangHai tengerpart

Mimi elment az anyukájához a kórházba, mi pedig kimentünk a tengerpartra. Fújt a szél erősen, ezért nem vittünk fürdőruhát, amit késöbb megbántunk. Így csak a viz szélében tapicskoltunk, igaz senki sem fürdött, lehet a 25 fok az nekik hideg, pedig a víz nagyon kellemes volt, a nap jól lesütötte az arcomat. Sétáltunk, bohóckodtunk, fényképeszkedtünk boldog- boldogtalannal. Egy kellemes levezető laza nap volt.
Este átmentünk a Linékhez elköszönni. Nagyon jól éreztük magunkat Kínában. Rengeteg kedves és segítőkész emberrel ismerkedtünk meg. Ez az út csak egy bemutató volt ebből a hatalmas országból.

Szeptember 18 Shanghai belváros

Semmi extra, csak a belvárosban sétálgattunk, nézelődtünk. megnéztük az átépített Lutongot, ( ez olyan mint Pekingben a Hutong, csak a neve más), ez olyan túrista csalogató, drága európai és amerikai kajáldákkal, bennük jó kövér túristákkal tömve.

Ebédelni a nemzetköziség végett, most egy japán éttermet szemeltünk ki. Én bundás fekete kagylót választottam, de ez nem az volt amit én ismerek, de azért megettem.

Annyira nem izlett. A többiek a rizs és hús valami szokásos egyvelegét ették, egyetlen különlegessége, hogy valami alacsonyperemű vaslapos edényben főtt, sült. Állítólag jó volt. Mikor kiértünk, feltámadt a szél és olyan hideg lett, hogy lemondtunk a folyópartról inkább hazamentünk.

egy laza útkereszteződés

Szeptember 17 ShangHai Xu Dan

A napot Xu Dannal töltöttük. Mimi elment az anyukájához, aki kórházba került, míg mi utazgattunk az országban.
Xu Dan anyukája egy csoda jópofa nő. Beszélgettünk, nevetgéltünk meséltünk, nézegettük az újságokat és könyveket amiket Xu Dan megrendelt nekem a neten. Este pedig egy koreai étteremben vacsoráztunk. Olyan sütögetősben, mint a filmekben van, csak éppen nem malactöpörtyűt, hanem kölönböző husokat sütöttünk.

Az asztal közepén van egy lyuk, ahová betettek egy parázzsal teli bödönt és a tetejére egy domború vaslapot, így a kisült zsír nem a parázsra folyik, hanem a vaslap peremén levő vályúba. A nagyon vékonyra szeletelt hús pillanatok alatt megsül, ezt bemártottuk valami ecetes szószba, majd salátalevélbe göngyölve, beküldtük. Finoooooom! Volt még valami kukoricás saláta, meg rizs valami zöldségekkel meg nem tudom mikkel- ez erős volt, úgyhogy nem barátkoztam vele. Levezetésnek dinnye és fagyi.
Na nem szólhatok a visa kártya miatt egy árva szót sem. a Xu Dan platina visa kártyáját nem fogadták el, készpénzt kértek!
Este a metrónál találkoztunk a Mimivel és szépen hazautaztunk. most nem vittek el, mert a Xu Dan férje Chengduban volt dolgozni.

 a lemenő nap megcsillan  ShangHai legmagasabb épületén, a ház előtt lévő parkból pedig sárkányt eregetnek

Szeptember 16 ShangHai

Semmi érdemleges, csak a szerencsétlenkedés volt. A repülőgép késett 2 és fél órát, így GuiLinben adtak enni rament, meg 1-1 üveg ásványvizet. Az ülések olyan szűkek voltak, hogy a sztyuvik megsajnálták a Lacit és elvitték előre, ahol nagyobb hely , így elfértek a hosszú lábai. Én végig aludtam az utat, csak egy pillanatra riadtam fel, mikor elértük ShangHait és elúszott alattunk mint egy gyönyörűen kivilágított szőnyeg. Alig tudtam lekászálódni a gépről az álmosság miatt. Ekkor már hajnali 3 óra volt. Közlekedés semmi, természetesen a taxisok nyomultak és kerek 400 yuanért ki is vittek volna a tengerpartra. Na ebből nem kértünk, késöbb persze megbántuk.
Az első metró itt 6 órakor indul, addig ott bóbiskoltunk. A 2-es metróval kereken másfél órát utaztunk a reptértől a buszig, a busz + 1 óra hossza. Szerintem a leghosszabb utat választotta a Mimi, hogy ne kelljen átszállni. Ehhez képest a metróról 2x kellet átszállni, mert a reggeli csúcsban nem megy végállomástól végállomásig minden szerelvény. Délelőtt 10-re értünk haza, majdnem sikerült annyi időt töltenünk az utazással, mintha vonatoztunk volna. Ezután márcsak a pihegés volt. Szóval ennek a napnak sem volt értelme.
Este elmentünk a Tescoba bevásárolni. Hát az valami csúcs volt. Az élelmiszer osztály pénztárosa ekkor látott elöször életében visa kártyát ( kíváncsi lennék a Tesco képzéseire, jó hogy nem a Nobel díj várományosai mennek oda pénztárosnak, de ennyi talán elvárható lenne). Na nem is sikerült fizetnem vele. Pedig a mögöttem kígyózó sorban lévő emberek őszintén drukkoltak a kislánynak, hogy sikerüljön lehúznia végre a kártyát és nekem is, hogy ki tudjam fizetni a cuccot. Szerencsére a Miminél volt készpénz, így megszabadultunk egymástól, a pénztáros kislány és én. Ritka dühös voltam, azt mondtam, na most van elegem Kínából.

Szeptember 15 GuiLin Li folyó

Reggel korán keltünk, a szállodában ettünk, drága és rossz volt, de nem volt időnk máshová menni. Az utazási irodától 8 órára jött értünk egy autó és elvitt a buszhoz, útközben felvettünk a vasútállomásnál egy szöuli fiút így megint kamatoztathattam a filmekből összeszedett pár koreai szót. A buszban volt még egy mongóliai és egy svájci házaspár. A svájciak fiatalok voltak és világkörüli utazást csináltak ( a csoda gondolta, hogy Kínában hasznát veszem a német beszélőkémnek). Amikor a jegyet vettük a hajóra azt mondták exlusiv busz és a hajó is. ( olyan messze volt tőle, mint Makó Jeruzsálemtől) Miután a buszon együtt voltunk a hajón is egy asztalhoz ültünk és nagyon kellemes volt a társaság. Sokat beszélgettünk, a nyelv elég vegyes volt: angol, német és kínai.

Mikor elindult a hajó felmentünk a felső fedélzetre. Azért senki se tengerjárót képzeljen, a hajó merülése 60 cm volt a folyó olyan tiszta volt, hogy sokszor lehetett látni az alját. Ragyogó napsütésben hajóztunk bő 4 óra hosszat a folyón fantasztikus alakú hegyek között. Ugyan a minden hegynek van neve, de elég erős képzelőerő kell, hogy valóban azt lássa az ember, amit a keresztszülők.
A folyó nem hajózható végig, így nem is GiLinből indultunk, hanem DaXuból. A táj valóban festői, az utikönyvek nem túloznak, keskeny bambusz tutajok, kisebb dzsunkák, lavíroztak a turista hajók között, volt amelyik hozzákötötte a bambusz tutaját a hajóhoz, egy darabig huzatta magát, majd elmaradt. Közben a hajó személyzete, állandóan hozott valamit ( természetesen borsos áron) egy kis doboz coca cola 10 yuan, de ugyan ennyi egy csésze nescafe, vagy egy kis doboz sör. A kígyóval bélelt pálinkából 3 cent 20 yuan. ( valahogy nem vonzott a dolog, hogy megkóstoljam. ) Délben kaptunk ebédet, volt több fajta zöldség, számomra ismeretlen, de jó, a szokásos paradicsomos tojás, hal valami bundában és csirke darabkák, ugyancsak bundás, de édes savanyús is. Természetesen rizs, a végén pedig: algaleves. Hát az nagyon izlett nekem. Még sört is adtak ( minden sörük jó, én ugyan nem szeretem, de a Lacinak izlett, bárhol ivott). Mire megérkeztünk YangShuoba komolyan elfáradtam. A svájci fiatalok és a szöuli fiú elköszönt, ők ott maradtak, a mongóliai házaspár elment bambusztutajozni ( annak is horror ára van 250 yuan), mi pedig sétáltunk a városban. Volt kb másfél óránk, akkor indult buszunk vissza GuiLinbe. Az utikönyvem szerint GuiLin nem biztonságos város, nagyon vigyázni kell mert sok a lopás, nekünk semmiféle afférunk nem volt ( egyáltalán egész úton nem volt problémánk), ám YangShuoban az suvenir boltokkal teli tömött sétáló utcán egyszer csak hátulról majdnem elsodort egy kismotor, a tükör alaposan megütötte a karomat, és éppenhogy elhaladt mellettem az egész motor, 3 rendőr úgy borította fel a rajta ülő két gyerekkel együtt, mint a tollpihét, ahogy kászálódott fel az egyik abban a pillanatban letalpalta. És már vitték is el őket motorostól mindenestől és visszaadták annak a túristának a táskáját, akinek a kezéből kikapták. ( akik állandóan rendőrállamról beszélnek, ehhez vajon mit szólnának?) Miután látták hogy erősen tapogatom a karom, el akartak vinni orvoshoz, de mondtam, hogy nem tört el csak megütött szerencsére.
Nagyon meleg és párás volt a levegő, ernyő alatt sétáltunk, a végén beültünk egy fagyira a KFC-be, ott legalább volt légkondi. A WC-ben leszólított egy csajszi, hogy milyen szép a szoknyám, aztán valahogy átváltott németre, ő Brazíliából jött, németül azért tudott mert Heidelbergben tanult. Úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe ( már kint ), hogy úgy jöttek szólni neki, indul a csoportja, mennie kell. Így aztán hamar elszaladt az idő és jött egy mikrobusz a mongol házaspárral és végre elindultunk a szállodába. Útközben volt még egy megálló, ahol valami helyi kisebbség lakóházait nézték meg csekély ugyan csak 250 yuanért. A szállodához fél hétre értünk felszedtük a csomagokat, hívtunk egy taxit és indulás a repülőtérre. A repülőtér új és korszerű és kb 50 km-re van a várostól. ( az itt abszolút nem távolság.) A taxis lelkesen szidta a rendszert, mert GuiLin elmaradott, nincs fejlődés, nem építenek semmit, az embereknek kevés pénze van ( bár Volkswagen-je van majd minden taxisnak). Azt mondta nem lesz nyugdíja, aztán kiderült nem fizet biztosítást, aztán csodálkozik. Úgy látszik másutt is van ilyen mentalitás nem csak nálunk. Most itt csücsülünk a reptéren, internet természetesen nincs és várjuk az indulást.