2012. október 4., csütörtök

Műemlékem.hu

Én azok közé a hülyék közé tartozom, akiknek van egy műemlékük, ezért nem kritizálok senkit, mert jól tudom mennyibe kerül egy ilyen épület felújítása és éves karbantartása. Valamint azt is tudom, hogy a Műemlék Felügyelőség - az éppen most aktuális nevét nem tudom - semmiféle segítséget nem ad, sem anyagit sem pedig ismeretet, hogy hogyan lehet a legeredményesebben rendbe hozni egy ilyen épületet, ellenben, követelődzik, minden darab használhatatlan, tönkrement és funkciótlan dologhoz ragaszkodik. Idegölő, mire az ember képes valamit elérni.
Az interneten egyre több, műemlékkel kapcsolatos oldal található, és bár tudom, hogy az ott tevékenykedő emberek jószándékúak, de fogalmuk sincs róla, hogy mit jelent egy ilyen épület.

Akkor az épületről.

Ez a jellegzetes Balaton-felvidéki műemlékház több mint 200 éves, felépítése a klasszikus paraszti elrendezés szerinti, kőből rakott falakkal, ollós fedélszékkel, szabadkéményes, boltozatos konyhával.
Komoly átépítés ennyi év alatt sem történt, ezért megőrizte azokat a stílusjegyeket, melyek ennek az építészetnek a szépségét és a funkcionális használhatóságát adják.
/Az egyetlen változtatás az volt, hogy a boros pincéről lehordták a földet és fölé húztak egy szobát, de a falak nem voltak bekötve az eredeti épületbe, így azt csak a szentlélek tartotta ( nem találtam meg a fényképet róla, pedig valahol van), ezt az oromfalat valamikor az 50es években összehuzatták egy vasrúddal, ami tartott is egy darabig. Elbontani nem engedték, az első tervekben még úgy szerepelt, hogy koszorúval fogatjuk az épület többi részéhez, de ez pénz hiányában elmaradt. 1998ban kaptam egy levelet az önkormányzattól, hogy hárítsam el az életveszélyt ( akkor sem volt rosszabb állapotban mint előzőleg), de azonnal lerohantunk az ácsokkal és lebontattuk, azt a veszekedést ráhagytuk az önkormányzatra, meg a Műemlék Felügyelőségre.
Mivel egyértelműen lehetett látni az eredeti oromfalat, így végül beleegyeztek, hogy kisebb legyen a ház, na így is iszonyú nagy. /

Ennél a nagy felújításnál mindenben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség engedélyei alapján jártunk el.
A ház renoválását a tetőnél kezdtük. A régi nádazat elbontása után a fedélszéket javíttatuk meg. Az ácsok a régi mestereket követve, csapolásokat használtak, így ennek is megőriztük az eredeti arculatát. Az ácsmester tanulókat is hozott, hogy megmutassa nekik ezt az ősi tetőszerkezetet.
Az új nádtető a hagyományos varrással került fel, a gerince pedig fonva van. 1000 kéve nád van a tetőn, ami megközelítőleg 10 tonna.
Az ajtókat és az ablakokat a régiek alapján készíttettük el egy helyi asztalosmesterrel.
A belső átalakításoknál összhangba hoztuk a hagyományos népi építészetet a modern kor követelményeivel: a konyha kialakításánál meghagytuk az eredeti szabadkémény boltívét, a többi helyiség fafödémét, az elkorhadt deszkázatot újra gyártattuk és kicseréltettük.
A padlás visszatapasztására, ami pedig ezeknél az épületeknél az esetleges tűz ellen véd, még eddig nem jutott pénz.
Az évszázadok során az utcaszint teljesen átrendeződött és a ház jóval alacsonyabbra került, mint hajdanán lehetett.
A ház rakott kőből épült 1 méter vastag falakkal és abban az időben még nem ismerték a szigetelést.
A falszerkezet olyan, hogy gyakorlatilag két sort raktak fel -ezekben szépen összeilleszthető viszonylag nagy kövek vannak - egymástól kb 40 cm távolságra és a kettő közé minden törmeléket maradékot beszórtak. Emiatt, nem lehet utólag szigetelni a falakat - igen a vegyi eljárások emiatt nem használhatóak, mert egy egész gyár termelése sem lenne elegendő-, annak idején pedig nem ismerték a szigetelést, sőt különösebb alapja sincs az épületnek.
(Elöször a külső falakat rakták össze a válaszfalakat pedig utólag így azok sehol nem voltak bekötve a oldalfalakba, viszont azokból sem sajnálták főleg a tölteléket. A végén 36 kamaz sittet vitettem el.)
Az egyetlen lehetséges megoldás, belül a falra felvinni a padozat szigetelését, kivűl pedig a víz eldobásával, alagcsövezéssel minél messzebbre vezetni a falaktól a talajnedvességet.

A boltíves borospincénél a lépcsőt cseréltettem ki és új ajtót csináltattam hozzá, a födém földborítása alá víz elleni szigetelés került.
A kerítést az utcafronton az előírások szerint, az elbontott melléképület köveiből rakattam, az oszlopok jól takarják a gázórát is. A kerítéslécek megmunkálása, ugyanannak az asztalosnak a munkáját dicsérik.


Akkor következzen a képes beszámoló