2016. augusztus 31., szerda

Oh my China, A halászfalu Jin Shanban. 金山嘴渔村Jin Shan Zui Yu Cun


Augusztus 31. A halászfalu Jin Shanban.

金山嘴渔村Jin Shan Zui Yu Cun


Délelőtt taxival mentünk. Lin is jött velünk.
Ez az utolsó halászfalu Shanghaiban, ahol még a halászatból élnek. Igyekeznek kihasználni ezt, mint vonzerőt. A Hangzu-i öböl vize frissíti a folyócskát és a belső tavat, ami körül végig sétaút van, hidacskával és sok-sok zölddel.






A kertekben rengeteg zöldség terem, olyanok is, amiket még soha nem láttunk. Az emberek kedvesek, barátságosak. Vásároltunk, apró szárított rákot


 és kaptunk egy férfitől cukor Tian Lu Su-t erre először azt hittem kukorica, mert teljesen úgy néz ki.


Lementünk a kikötőbe. Az öböl vize az erős szélben teljesen fel volt kavarodva, így piszkos sárga színű volt.

A halászok, már a hajókat mosták.
A halpiacon a fogás nagy része már elkelt.




Miután mindent végig néztünk hazasétáltunk a tenger mellett, és az új metróállomásnál felszálltunk a buszra, hogy ebédelni menjünk. 

Ebéd után a Tescoba vásároltunk és hazajöttünk. Én megint aludtam egy sort. Laci és Mimi visszament sört venni.







Az esti séta a tengerparton vezetett.
Legnagyobb megdöbbenésemre 
a strand már nem ingyenes, hanem fizetni kell, így nem mentünk le a vízhez.
 

2016. augusztus 30., kedd

Oh my China, az utazás

Augusztus 29- 30 az utazás.



Korán kiértünk a repülőtérre, de hamar elszaladt az idő. Most nem csináltak akkora cirkuszt az ellenőrzésnél, mint 5 évvel ezelőtt.

Az Austrian Airlinessel repültünk. Budapest - Bécs nagyon rövid távolság és nagyon kevés időt vesz igénybe a repülés. Az átszállás roppant egyszerű volt, és kényelmes.


A Shanghai-i gép nem volt tele. Mellettem is volt egy üres hely. A Stewardessek nagyon helyesek, kedvesek voltak. Természetesen a német tudásomnak nagy hasznát vettem.

Egyetlen kellemetlen dolog volt, de az gyakorlatilag kiküszöbölhetetlen. Előttünk 2 sorral ült egy fiatal pár egy kb. egy év körüli kisgyerekkel. A gyerek végig üvöltötte az utat. Az anyja időnként végig sétált vele a gép teljes hosszán, így utazóközönség minden tagja élvezhette a  hisztériás ordítást. 7 óra alatt végül annyira elfáradt a gyerek, hogy aludt olyan másfél órát. Na, addig volt csend, mert utána az anyja felébresztette. Így aztán mire megérkeztünk, alaposan kifáradtunk. A reptérre gyors egymás utánban vagy 3 nagy gép is érkezett, ezért több mint egy órát álltunk sorba a beléptetésre várva. Szegény Mimi már azt hitte, elmentünk metróval.

Ezért kénytelenek voltunk egy kicsit aludni és így nehezebb is volt az átállás.

Este mind az öten elmentünk sétálni a városba. Mimi, Lin, Yong és mi ketten. A város nagyon sokat fejlődött 5 év alatt és változatlanul nagyon kellemes és szép a rengeteg zölddel.