2017. június 18., vasárnap

Barátainkkal

Csütörtökön megérkeztek Kínából, azok a barátaink, akikkel Wuxiba és a Gigant Buddha szobornál voltunk. Előzőleg alaposan kitakarítottuk a Lándzsa utcai házat. Ott laknak a Miminél.
Pénteken megbeszélést tartottunk, hogy mi mindent szeretnének megnézni. Első úti cél Olaszország.
Valami véletlen csoda folytán sikerült még 5 helyet kapnunk a TDM Travel, Itália gyöngyszemei elnevezésű útjára, ami hétfőn 19-én indul.
Kulturális program  és elég feszített. Ferrara Pisa Firenze Ovieto Róma Vatikán Nápoly Vezúv Pompeji Capri Perugia assisi San-Marino Ravenna Velence Tulajdonképpen még leírni is sok. Már jártam Olaszországban, de nagyon nagyon régen. Pontosan 41 évvel ezelőtt. Laci nem jön, nem ér rá, amit sajnálok, de majd elmegyünk együtt is. Bár ő Görögországba vágyik vissza. ( majd meglátjuk).
Nekik sem lesz nehezebb, mint nekünk a kínai csoportokkal.
Bementünk az irodájukba és kifizettük az utat. Majd beültünk egy Bécsi szelet című kisvendéglőbe,a Kolosy térnél. Nem volt egy túlságosan szuper hely, de végül az étel egész jó volt, csak nagyon sokat kellett várni, miközben rajtunk kívül nem volt vendég.
Ezután átsétáltunk a Margit hídon és a Duna parton a Parlamenthez. Majd Lánchíd és Deák tér.







 Este későn értem haza.

2016. október 6., csütörtök

Oh my China!



 
Öt éve voltunk itt. Ez idő alatt olyan nagy fejlődés látszik mindenhol, ami Magyarországon, talán 100 év alatt sem lesz. (nem pesszimista vagyok, hanem realista).
Kezdjük az elején. A vízumigénylő lap alaposan meg lett bonyolítva, nem volt elég beírni a lakcímet, Miminek igazolni kellett, hogy ő kínai állampolgár, hogy övé a lakás és meghívó levél is kellett. (5 évvel ezelőtt semmi cifrítás nem volt).
A repülőtéren több mint egy órát várakoztunk a belépésre, mert mindenkit alaposan megnéztek.

Nem Kína lett drágább, hanem a forint romlott. 5 éve 30 forint volt egy yuan, az idén 45.

Jinshan legfontosabb fejlődése a gyorsvonati összeköttetés a belvárossal. Előzőleg csak busz volt, ami 1 órán keresztül ment autópályán, bár közben sok helyen megállt. A vonat 32 perc alatt van bent Shanghaiban, és félóránként jár. Rengeteg lakás épült, és mindig majdnem teljesen tele van a vonat. Jelenleg egy nyolc kocsis egység van beállítva. Gondolom, később megduplázzák, vagy még sűrűbben fog közlekedni. A metró hálózat is bővült. Eddig 16 vonal volt most a külvárosi gyors vasutakkal együtt 22 vonal van.

A biztonság. Előzőleg is bárhová ment az ember, a csomagokat átvilágították, de mindenhol olyan sok gép van, hogy nincsen fennakadás. A vizet vagy teát is be lehet vinni, pl. a múzeumba, csak bele kell inni.
Viszont vonat, vagy busz jegyet nem lehet csak úgy vásárolni és nemcsak a külföldieknek, hanem a kínaiaknak is igazolvány alapján, személyre szólóan állítják ki. Nálunk ugyancsak nagy lenne a felháborodás, mert mindig tudják, ki hol van, vagy kit engedtek be egy adott városba. A városokon belül, azután már nem foglalkoznak senkivel sem. Viszont sok fegyveres járőrt is lehet látni az utcán. Rendőr és biztonsági őr mindig sok volt.

Tisztaság, változó. A város frekventált részei tiszták, állandóan takarítanak, de ha az ember kicsit beljebb megy, már nagy a kosz, akár egy étteremben is (lásd állatkert).

Kínát egyébként látni kell. Nem adja vissza se leírás, se fotó, se videó. Mások a dimenziók.
Kína állandó mozgásban van, ha csak a lakosság 1%-a kirándul, olyan mintha Magyarország teljes népessége egyszerre menne nyaralni. Végül is ez is mozgatja a gazdaságot, hiszen a rengeteg ember utazik, eszik, szállást és belépőket fizet, vásárolgat. A látogatott helyeken, pedig nagyon sok embernek adnak munkát.

Az emberek, érdeklődőek és velünk kedvesek. Ebben valószínűleg közre játszik a kínai tudásom is, bármilyen kevés.
A kirándulásokon, volt olyan, aki azt mondta, hogy ő nem tudja megérteni a külföldiek kínai beszédét, de nem is akarta, bár a másodszori találkozásnál, már elfogadóbb volt. A másik asszonynak a lánya Japánban dolgozik, így ő nem volt elzárkózó az első találkozásnál sem.
 Aki a kirándulást szervezte, 70 éves, jól tájékozott, de a Shanghai-i nyelvjárás, főleg üvöltve, háát nem az erősségem, sőt az angolt is a Shanghai-i nyelven adta elő. Na, ettől meg én zárkóztam el.
Aki hajlandó a putonghua-t beszélni, azzal egész jól elkommunikálok. Egyszóval, teljesen más otthon, akár még az anyanyelvi tanár beszéde is.

A Yongtong Travel: még augusztus elején kaptunk egy üzenetet, hogy a sógor befizetett minket egy 6 napos utazásra, annyira olcsó volt, hogy el nem tudom képzelni, hogyan futotta abból a pénzből gyakorlatilag ilyen luxusutazásra. Kettőnknek 3380 yuan/ fő került és a végén még visszakaptunk ketten 230 yuant.
Az útitársak nagyon kedvesek voltak, és az egész társaság nagyon fegyelmezett volt, soha senkire nem kellett külön várakozni. Az idegenvezető beszédéből sokat értettem és sokat nem értettem. Sajnos nagyon rohanós volt, mint minden társas út. Mi voltunk a kuriózum. A szótár és az IPhone sokat segített. Sokszor gyorsabban beírtam a telefonban, amit mondani akartam, minthogy a szótárból kikeressem, mert az ország minden tájáról összejött emberek között, nem mindenki értette jól a központi nyelvet. Még egy tibeti házaspár is volt. Az asszony állandóan egrecíroztatta a férjét. Szívesen csatlakoztak hozzánk a szabadon eltölthető időben. A korösszetétel is elég vegyes volt. Rólunk sosem akartál elhinni, hogy mennyi idősek vagyunk.

2016. október 3., hétfő

A cukornád

Még sohasem láttam cukornádat és nem is ettem. Nagyon finom édes és leveses.
A kislány megküzdött vele. Kiválasztja az ember, és megtisztítják.

 
 


 A végén szépen beleaprította a vödörben lévő zacsiba.

2016. október 2., vasárnap

Aranyhét

Mit ne mondjak tényleg sokan vannak a városban. Mindenki utazik, ki így ki úgy.













Azért találtunk olyan helyeket, ahol egészen kellemes volt.
Az óvárost csak kívül jártuk körbe








2016. október 1., szombat

Az aranyhét

Kína nemzeti ünnepe október 1-én van, a népköztársaság 1949-es kikiáltásának évfordulója.
Ilyenkor még nagyobb a mozgás, mint egyébként. Mindenki utazik valahová, családot látogatni, vagy csak úgy turistáskodni. Mi a mai napon csak a szembe lévő házba mentünk át.
 Linnéknél voltunk ebédelni, jött Jin is a férjével, nagyon helyesek.


A durián, tényleg nagyon büdös. Az állaga krémes és az íze finom. Jin férje még csak megkóstolni sem volt hajlandó. 




 Este a tengerpartra mentünk, hogy megnézzük a tűzijátékot. Laci nem jött, ő otthonról nézte, lehet ő járt jobban. A sétányt végig elkerítették, hogy biztonsági okokból-e, azt nem tudom. A strandon, borsos belépő ellenében némi zenét is lehetett volna hallani, de ahhoz nem volt kedvünk. Mennyien lehettek ott, nem tudom, az utcán sokan voltak, talán Jinshan lakosságának nagy része kijött.



2016. szeptember 30., péntek

A sógornál

Nem írtam még csak emlékeztetőt sem, úgyhogy innen szép nyerni.
A sógor meghívott minket ebédre. A belvárosban lakik, úgyhogy időben indultunk. Kellemesen töltöttük nála a napot. Megnéztük a belső Mongol utazásukról készített filmet. Nagyon klassz hely, azt hiszem oda is el kellene mennünk. Na majd megszervezzük.
Túl sokat nem tudok írni, így legyenek a képek





 Az extra méretű hústáska




na ez egy érdekes édesség volt, Hangzou-i lótuszgyökérpor.








olyan puding állagú lesz, a granulátumot, forróvízzel, folyamatosan kevergetve, kell készíteni.