A tardíciókhoz híven nekiálltam bejglit sütni. Sorba előkészítettem mindent, kimértem, lemértem, megdaráltam, ledaráltam, nekifogtam. Első malőr - hiába egy évben csak egyszer sütök bejglit - az előírt teljes tej mennyiségbe tettem az élesztőt és úgy ahogy volt finom melegen hozzáöntöttem a tésztához. Az eredmény nagyon klassz gyumász lett, nem győztem a lisztet utána pakolni, hogy gyúrni lehessen. Végül sikerült használható állagot elérnem. Némi pihentetés után - én is elfáradtam nemcsak a tészta - elosztottam 6 felé az alapanyagot, itt már kissé gyanús volt a dolog, mert az 1 kg lisztből 2 kg 12 dkg begyúrt tészta lett. Na nyújtogassuk ki, kezdtem a dióssal, viszont valamit vagy elmértem, vagy nem tom mit csináltam, mert a dió töltelék kevés lett, -igaz most a változatosság kedvéért felfőztem, - így aztán kínomban csináltam egy almás bejglit. Csinos lett csak kissé dagadt a többihez képest. Gondoltam, ha senkinek sem kell, majd a kutya megeszi. Nem jutott neki - még kóstolóban sem - igaz alapvetően a husit jobban szereti egy kis sörrel leöblítve. ( igen jól értitek a kutyus alkesz, szerencsére a macskák nem isznak alkoholt). A nagycsaládi karácsony nálunk volt és családom tagjai sorba álltak az almás bejgliért, tehát teljes sikert arattam vele.