BÚÉK!!

新年快乐!      새해 복 많이 받으세요!

С новым годом!

December második napja 2014

 Elsején viszonylag korán hazaértünk, fél 4 körül. Amikor elértük az M0-t minden fehérre változott, a fák kezdtek lehajolni. Otthon gyorsan kikapkodtam a sárgarépát és a zellert a földből, valamint bevittem az erkélyről a két utolsó láda muskátlit. Este fél 6-ig kb. 4-szer ment el az áram, majd fél hattól hajnali 4-ig nem is volt. Szerencsére a cserépkályha melegít, elem és petróleum lámpánk van, valamint gyertyákkal tettük hangulatossá az estét. ( azért nem vágyom ilyenre nemhogy állandóra, de még túl gyakran sem) Reggel ezzel szembesültünk. Szegény tuják nem bírták el a saját súlyukat, a kisebbet megtartotta a málna kordonja, de a nagyobb nem tudott ellenállni a föld vonzásának.

 Turmikám nem bírja a telet

Természetesen a kert sem, a gömbtuja gömbje minden csak nem gömb

jégvirágok, bogyók és fák

Teresa Wentzler: Siamise Cat 2.0

Megszakítom kapcsolatomat Teresa Wentzlerrel. nem tud olyan mintát tervezni, hogy én még egyszer nekifogjak.

Bár a sziámi elkészült

nem egészen 1 év munkája fekszik benne. A gyöngyözés kerek 8 órán át tartott.

A keretezőnél kisírtam, hogy másnapra megcsinálja és így a Ferkó kapta meg 35. születésnapjára.
Cica pótló. Eddig 3 sziámi cicája volt, de nem volt velük szerencséje. Az elsőt elütötték, kettő pedig elveszett. Na ez a macska nem fog eltűnni a falról.

Sajnos nem sikerült jobb képet csinálni róla.

Műemlékem.hu 2.0

A rossz munka bosszúja. Talán nem is ez a helyes kifejezés, mikor renováltattuk, nem voltunk ott folyamatosan, csak megbeszéltük a dolgokat és bíztunk benne, hogy úgy is fog elkészülni.
Na nem minden úgy lett és 15 év alatt jöttek ki a hibák.
Jó, az hogy az ablakokat állandóan kenni kell az tudtam, de minek ennyi ablak egy házra?

Még szerencse, hogy a kerítést a Ferkóék lekenték, de az ajtók, így is maradtak a következő évre.

ettől több van, csak nincsen róla fotó. A gázóra takaróját megette az idő vasfoga, na meg akik cserélték az órát azok is besegítettek neki. Természetesen nem lehet ugyan olyat kapni, igy aztán csak némi sufnituninggal sikerült a dolgot abszolválni.

és akkor most a hibák. A lábazat elvált, és mint utólag kiderült, kátránypapírt tettek a falra, így aztán nem tudott szellőzni és minden nedvesség belül jelentkezett.

a lebontott lábazat, lehet látni, hogy mennyire nedves a fal

A járdát is fel kellett szedni, mert csak lerakták homokba, és olyan hullámos lett az évek során, mint a Balaton.

és hogy a belseje se maradjon ki a jóból, a mosogatónál a sarokban észrevettem, hogy nedves a fal, a vízvezeték szivárgott és ennyi év kellett, hogy a vastag falat átáztassa.

öröm és boldogság. Mutatok képet a belső nedvesedésről is.

és ez már az új lábazat

ez lélegző - nagyon bízom benne, hogy valóban az.
Közben azért belül történt némi haladás, új lámpák, függönyök és szúnyogháló

Elkészült végre a mű, remélem most egy darabig ezzel nem kell foglalkozni. Jövőre jön a nádtető újra fonása és a belső nedvesedés nyomainak eltüntetése.

a járda egy sorral keskenyebb lett és 2 réteg Geotextil van alatta

Koloska völgy

Mindig csak a csárdái megyünk, így aztán a napi séta kapcsán tettünk egy kirándulást a Koloska völgybe. 

Nagyon régen nem jártam fent a forrásnál, természetesen itt is sok változás történt. Az út mentén kivágták a fákat, így aztán a tűző napon lehet kutyagolni.

 Viszont csináltak egy kis vadasparkot, a bejáratnál a kutyus nagyon aranyos, ( nem tudom ki faragta a szobrokat) és meglepően sok állat van. Szelídek, barátságosak

Aztán egyszer csak odaértünk a forráshoz.

Itt szerencsére nem változott semmi még az öreg fa is meg van

Tettünk egy nagy kört a völgyben, a tanösvényen

Majd a hegyen keresztül mentünk vissza a csárdáig, ahol egy jól megérdemelt bablevest vágtunk be.