Zágráb, Horvátország fővárosa a Száva partján fekszik. A város története összefonódik Magyarország történetével. Szent László 1094-ben alapította a zágrábi püspökséget. IV Béla ide menekült a tatárok elöl. A város egyre jobban fejlődött és 1991-től lett az önálló Horvátország fővárosa. Mivel csak fél napot töltöttünk itt, nem sok mindent tudtunk megnézni.
Szent Katarina-templom, 1620-32 között építették.
A zágrábi katedrális (más néven: Mária Mennybemenetele Székesegyház) a Káptalandombon, ennek elődjét Szent László király kezdte építtetni. Az a templom a tatárjárás során elpusztult. A katedrálisban őrzik Szent László palástját. Itt nyugszik Erdődy Tamás, valamint 1919-es újratemetésük óta Frangepán Ferenc János (megyés püspök, főpap, diplomata) és Zrínyi Péter horvát bán ( Zrínyi Ilona édesapja és II.Rákóczi Ferenc nagyapja).
A Káptalandomb
A Szent Márk-templom a 14. században épült gótikus
stílusban. Később neogótikus stílusban felújították. A középkorból
maradtak meg a déli kapuján a szobrok, melyek a 12 apostolt ábrázolják. A tetőn a
történelmi Horvátország és Zágráb címerei láthatóak. A harangtorony a barokk korból származik, a ma is működő harangokat 1841-ben emelték be. Zágráb főtere a Jellasics tér, a bán szobra.
Varasd egy különleges hangulatú kisváros, engem leginkább Kőszegre emlékeztet. II. Endre, 1209-ben a neki nyújtott segítségért, szabad királyi várossá tette. A történelme során feldúlták a tatárok, majd IV. Béla adományaiból újjáépült. Harcoltak ért e a Cilleiek és Hunyadiak, majd a 1446-ban épült fel a gótikus vár, ami végül 1487-től Corvin János birtokához tartozott. A törökök előretörésével, átvette Zágráb szerepét és az ország fővárosa lett, egészen 1776-ig, amikor Varasdot tűzvész pusztította el. Mai látképe őrzi a provinciális főváros jellegét. Utcáit egy-kétemeletes öreg házak szegélyezik, általában barokk-klasszicista paloták.
A városháza
Hajdani alakját a gótikus öreg vár őrizte meg legjobban, jelenleg a városi múzeum található benne.
