Az agyamat viszont simán feltolta az utasellenörzésnél két spiné.
Az odáig rendben van vegyem le a szandálom, hátha a talpam alatt kést viszek, de hogy a nyitott ujjatlan vászon ingemet miért kellett levetnem azt soha nem fogom megérteni. Még szerencse, hogy volt rajtam egy színes trikó. Na bepakoltunk tálcákba mindent, külön-külön ahogy kérték. Az én kis hátizsákom volt az első amibe csak a Kínába hozott ajándékokat pakoltam, néhány elektromos töltővel és elosztóval megbolondítva. A két spiné ott áll a futószalag végén és érdeklődve bámulja a zsákot. Aszongya: ebben folyadék van. Nem tudtam, hogy tilos felvinni a fedélzetre?
Mire én: nincs benne egy fél mililiter sem és akarom kihúzni a zippzárat, hogy megmutassam.
Neeem, majd ő. Elkezd pakolni: 2 könyv, 2 párna, 2 legó, 2 esőkabát, különböző töltők és madzagok hozzá, a könyveket átlapozta- vagy még nem látott Magyarországról panoráma utikönyvet, vagy valami olyan különleges kiképzést kapott, amiben azt tanulta, hogyan lehet egy köny lapjai közé folyadékot rejteni. Ezután jöttek a zsebek, na azokban Budapest leporellós képeslapok voltak, kisebb is nagyobb is, azt is széthajtogatta, Shaghai és Kína utikönyv: érdekes módon abban sem volt semmi lötty. Kérdem tőle, mégis mi a csodát látott a zsákba, mire ő, nem tudja csak látott. Én meg már nem láttam a méregtől, de az utánam sorban állók sem, ugyanis még 3 másik tálca is az enyém volt és mögöttem, ha nem is éppen Vecsésig, de egyre hosszabb sor lett. Gondolom szóltak ennek a két nőnek, akik még ráadásul cseppet sem voltak udvariasak, hogy fejezzék be a tortúrát, mert a népek lekésik a gépeket, amig én vissza nem pakoltam, se té se tova.
Na ezen túl voltunk, még egy búcsútelefon a Ferkótól és a nővéremtől, majd irány Helsinki.
Nem jártam még ott, a magyar reptér csak Móriczka ahhoz képest. Kigyalogoltuk a lelkünket, mire átértünk a 37 B kapuhoz, ahol a shanghai-i gépre szálltunk fel.
Meglepetésünkre busszal vittek ki a géphez, beszálltunk és nagyban örvendeztünk, hogy milyen jó szellősen leszünk. Tévedtünk a busz 5ször fordult, a gép meg dugig lett.
Jó 40 perc késéssel megkezdtük a 9 órán át tartó repülést. Olyan szük a hely, hogy még én sem voltam valami haj de kényelmesen. A film kínálat nagyon gyér volt, maradt a Tom és Jerry az volt a legnormálisabb, vagy a repülési útvonalat bámultuk az orrunk előtt lévő monitoron.
Az éjszaka enyhe nyűglődéssel telt, de valamennyit csak szundítottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése