Szent Márton bazilika.
A jelenleg álló épület az apátság harmadik temploma, amely korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Az első épület felszentelését Szent István király 1002-ben kibocsátott adomány levele datálja. Ebben az oklevélben esik szó arról is, hogy az apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el. E korai épületből a főhajót nyugati oldalon lezáró, félkörívű szentély jelenleg padlószint alatt lévő, mintegy 2 méter magas falmaradványa került elő 1994-ben. Az eredeti gótikus templomhoz jobban hasonlító állapot helyreállításának előkészítése 1996-ban kezdődött meg. Az építőmunkálatok 2011 és 2012 között zajlottak, a bazilikát 2012. augusztus 27-én szentelték újra. /Wikipédia/
Az altemplom
A főhajó két szélén nyíló kapukon át megközelíthető altemplom hat
oszlopon és konzolokon nyugvó keresztboltozatokkal fedett négyszögű tér.
Keleti zárófalán három félköríves záródású ablak. Az oszlopok széles
nyolcszögletű talplemezeken nyugszanak. A fejezeteket és a konzolokat
tömött, bimbós levéldísz borítja. A nyugati boltszakaszokban a növényi
ornamentikát emberfejekből összeállított figurális faragványok
gazdagítják. A keleti boltszakaszban mindkét oldalfalba egy-egy fülke
mélyül: az északi armarium fülke (könyvek és liturgikus eszközök
tárolóhelye) a déli lavabo volt. A lejáratok között az altemplom nyugati
falába mélyülő, vörös márvánnyal burkolt félkörös záródású ülőfülke,
eredetileg bizonyosan apáti trónus volt, a hagyomány Szent István
székének tartja. Az oldalfalakhoz tartozó, az altemplom boltozati
rendszerével semmilyen összefüggésben nem lévő falpillérek valószínűleg a
templomépítés közben megváltozott első tervének a tartozékai. Az
altemplom ma látható román stílusú vörösmárvány lejárati kapui 1700
körül készültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése