Wieliczkai sóbánya

 2019. december 22. Wieliczkai sóbánya

Reggel korán indultunk, mert időpont foglalásunk volt a tárlatvezetésre. Természetesen hiába értünk oda, még sokat kellett várni, és egy több csoport jött. végül két nagyon helyes idegenvezetőt kaptunk, ragyogóan beszéltek magyarul.

Ez a bánya a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik, ma már nem folyik kitermelés, jelenleg múzeum.

A wieliczkai bányában 9 szintet különböztetnek meg, melyekből az első – a Bono szint – 64 méter mélyen van, míg az utolsó 327 méter mélyen fekszik. A tárnák összes hossza az összekötő folyosókkal, tavakkal, termekkel, aknákkal együtt meghaladja a 300 kilométert, össztérfogatuk pedig mintegy 7,5 millió m³. A wieliczkai bánya világszerte ismert földalatti turistaútja a 18. és 19. század fordulóján alakult ki. Mintegy egymillió turista látogatja évente a 64–135 m mélyen elhelyezkedő (I-III. szint), 20 teremből álló, körülbelül 3 km hosszú utat. A túra időtartama körülbelül 2 óra.(Wikipédia)

Megkezdtük a leereszkedést a 64 méter mélyen fekvő I. szintre, csak mentünk és mentünk  a rengeteg falépcsőn, lefele. Néhány erdőnyi fa be van építve ebben a bányában.

A sót fahordókban tárolták, csigákkal emelték ki a bányából

A lezárt részek nem látogathatóak

 Az első terem Kopernikuszról van elnevezve, szobrát 1973-ban születésének 500 évfordulóján helyezték el itt. Természetesen a szobrot sóból faragták ki.

Szent Antal-kápolna A fennmaradt földalatti kápolnák közül ez a legrégibb, XVII. századi. A bányászok számára az első misét 1698-ban  celebrálták. A barokk stílusban épült kápolna előtérrel, kórussal és oltárral rendelkezik. Számos sóból faragott szobor található a kápolnában: a főoltárnál Krisztus a kereszten, Mária a gyermekkel, a kápolna patrónusa Szent Antal.

Janowice-kamrát a 17. században alakították ki. A teremben elhelyezett szobrok a wieliczkai sótelepek keletkezésének legrégebbi legendáját illusztrálják. A kősó bányászását a 12. század végén, Boreszláv és Szent Kinga  uralkodása idején kezdték meg. A legenda szerint, amikor Kinga, IV. Béla lánya megérkezett Lengyelországba, szeretett volna új hazájának valami rendkívüli ajándékot adni. Amikor megtudta, hogy Lengyelországban nem termelnek ki kősót, ami abban az időben komoly jövedelmet jelentett volna, apjától IV. Bélától az egyik magyarországi sóbányát kérte. Amikor Kinga meglátogatta ezt a sóbányát, jegygyűrűjét az egyik aknába dobta, annak jeléül, hogy birtokába vette a szóban forgó sóbányát. Mialatt azonban Lengyelországba utazott, a só a gyűrűvel csodás módon követte úrnőjét, és amikor Kinga Wieliczkába ért, megparancsolta, hogy az egyik dombon kezdjenek ásni, és csodák csodája, néhány ásónyom után megtalálták a Magyarországon eldobott gyűrűt és a sót. Itt nyitották meg az első sóbányát.

 A metán égetés

A munka bemutatása

És jöttek sorba a különböző termek, és egyre mélyebbre mentünk a rengeteg lépcsőn.

Szent Kinga kápolnája, melyet „földalatti templomnak” is hívnak. Itt őrzik szent Kinga ereklyéit. Ez a sóbánya egyik legnagyobb attrakciója, mivel ez a terem a világ legnagyobb földalatti temploma. 101 méter mélyen van, hossza 54 m, szélessége 18 m, magassága 12 m. Padlója egységes sóból faragott lapokból áll, a hatalmas sókristályokból összeállított csillárok a mennyezetről 12 m-re lógnak le. A kápolnát az Újszövetségből vett jelenetek domborművei díszítik (többek között a „Menekülés Egyiptomból”,és az „Utolsó vacsora”) és egy több mint százéves betlehem. A főoltár Józef Markowski alkotása, Szent Kinga szobrát, a két mellékalak Szent József és Szent Kelemen szobrát tartalmazza. Itt látható II. János Pál szobra is, Stanisław Anioł bányász alkotása.A kápolnában misét tartanak a védőszent, Szent Kinga és Szent Borbála napján és karácsonykor.

Erazm Barącz-kamra. Hatalmas terem, nevét Erazm Barączról kapta, aki1917-18-ban a sóbánya igazgatója és ismert műgyűjtő volt. A terem 100 méter mélyen van, csodálatos látvány nyújt hatalmas sópilléreivel, melyek a zöld színű sós tóba merülnek. A tó helyenként 9 m mély, a víz sótartalma körülbelül 320 g/l. Jelenleg a wieliczkai sóbányában a sós víz elpárologtatásával („sófőzéssel”) termelnek étkezési sót. 

Michałowice-kamra, ez az egyik leglátványosabb kamra. 35 m magas, és mintegy 100 évig bányásztak benne sót a 17. század közepétől a 18. század közepéig. Méretei létesítésétől kezdve különleges beomlás elleni biztosítás építését igényelték, sótömbökből építettek támfalakat és támpilléreket, melyeket végül hatalmas gömbfákból épített két, rendkívül látványos pillérköteggel egészítettek ki az 1870-es években.

Józef Piłsudski-kamra, a lengyel történelem karakterisztikus alakjáról elnevezett kamra a 19. században létesült. Két tárnából áll, melyeket alagút köt össze. Mivel a termet a sós víz árasztotta el, a turistákat tutajjal szállították át az alagúton. A 19. században a tó partján felállították nepomuki Szent Jánosnak  a fuldoklók védőszentjének szobrát.

Ma már nem lehet átmenni a másik részére, volt valami baleset.

Varsó-kamra, a szórakoztatás célját szolgálja, tekintettel méreteire (hossza 54 m, szélessége 17 m, magassága 9 m). Itt rendezik meg a bányászok és vállalatok ünnepségeit, de sporteseményeket, koncerteket és bálokat is rendeznek. A 19–20. század fordulóján létesítették, mintegy 20 000 t konyhasót bányásztak benne. 2003-ban új üvegcsillárokat kapott. Legnagyobb dísze a sóból faragott bányász emlékmű (1961). 

Szent János-kápolna, 2005-ben hozták át az I. szinten lévő Lipowiec teremből a III. szintre 135 m mélyre. A kápolna az 1859-es felépítésétől a Szent Kinga kápolna 1896-os megnyitásáig a legfontosabb szakrális objektum volt a wieliczkai bányában.

Ezzel végére értünk a túrának, már csak a feljövetel volt hátra. Szerencsére nem gyalog. hanem lifttel. Gyorsnak gyors, de iszonyú kényelmetlen.