2011. szeptember 2., péntek

Augusztus 31. Feng Jin Zhen

Utolsó napunk Shanghaiban, ezért Mimi javaslatára csak egy közeli helyre mentünk. Na ezt úgy kell elképzelni, mintha busszal mennénk Pestről Debrecenbe. Néhány szót a buszokról. Daewoo buszok járnak, mindegyik légkondicionált, és mutatja éppen hány fok van, ha eléri a 30-at, visszaadják a viteldíjat, természetesen nem éri el. A járművek legfontosabb alkatrésze a duda, amit egyszerre nyomnak a gázzal- féket csak legritkább esetben használnak. Úgy néz ki, hogy senki sem enged el senkit, azt mégis mindenki pillanatok alatt tovább jut.
Ez a falu is a nagy csatorna mellett fekszik, sajnos ennek nagy része megsemmisült, a hajdan 1610 km-ből már nem sok hajózható- legalábbis kínai méreteket tekintve. A csatorna két partján apró házak és üzletek, magasan felívelő kőhidak. Nyár végére való tekintettel, nem sok ember sétált itt és európai embert nem is láttunk. A lakások enyhén szólva nem kényelmesek itt, a komfortra pedig szót sem szabad vesztegetni, de az emberek barátságosak és mosolygósak. Az élőben játszott madzsong parti, teljesen más, mint ami a PC-n van. Arról nem beszélve, hogy tétben játszották, - ami alátét volt, de hogy hogyan számolnak el azt nem tudom. Megebédeltünk, szerencsére nem sok mindent rendelt Mimi, így képes vagyok felsorolni: gombaleves, valami zöldség- ami átmenet az uborka és a tök között – ez szójababbal volt keverve, tofu, nem rossz, de nem leszek függő tőle, hús ami széles zöld levélbe volt tekerve- az nem ehető, le kell bontani róla, és rizs.
Hazafele egy viszonylag gyorsjáratú buszt fogtunk ki, rávert a saját menetidejére vagy 20 percet.
Leszálltunk a Tesconál, hogy a holnapi útra bevásároljunk. Mivel sok motyónk volt én leültem a bejáratnál, hogy megvárjam Lacit és Mimit. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is leplezetlenül megbámultak. Pedig nem is vagyok tejföl-szőke- bár a sok fekete hajú ember között kétségkívül szőkébbnek látszom mint otthon, azt ráadásul még a szemem is zöld. Nem tudnám álcázni magamat. A nemzetiségünket már annyiszor megkérdezték, hogy álmomból felébresztve is el tudom mondani kínaiul: wo shi xiongyali ren. ( kiejtés: voa sí sungjali rén).
Hazaérve gyorsan összepakoltunk és korán alvás, holnap utazunk Pekingbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése