Szeptember 14 megérkeztünk GuiLinbe

Nem a főpályaudvarra érkeztünk, ennek az volt az előnye, hogy miután sikeresen lemásztam a vonatról nem kellett lépcsőkön le és fel hurcovászni a csomagokat.

Sikerült egy nagyon aranyos taxist kifognunk, aki felajánlotta, hogy miután lepakoltunk a szállodában megmutatja a várost nekünk.

Na a szálloda, az interneten 4 csillagosnak van titulálva, aztán itt közölték, hogy ez csak 2 csillagos és itt csak kínaiak szoktak lakni, ezért nem adnak törölközőt. Na ezen eldurrant az agyam, (jól összevesztem a Mimivel, de végül is ő sem tudta értelmesen elmondani, hogy miért is van ez). Fogtam a szótárom meg a pénztárcát és lerohantam a taxishoz, mondtam neki, húzzunk törölközőt venni, mert a szállodában nincs. Elvitt egy ABC szerűségbe és vettem törölközőket. Mikor visszaértem a szállodába, legszívesebben a recepciósok képébe vágtam volna a csomagot, de csak meglengettem és magyarul mondtam nekik: remélem boldogok.

Ezek után gyors zuhany és a taxis elvitt egy étterembe minket, hogy valamit együnk végre, mert már 12 óra volt.


Következett a városnézés, elvitt minket egy csoda cseppkőbarlangba,

utána egy nagyon szép parkba, (Guilinben minden belépőnek eszelős ára van és kedvezmény semmi),

majd ajánlotta, hogy nézzük meg a császár tesójának a házát, de már olyan sok épületet láttunk poros tárgyakkal és Buddhákkal megtömve, hogy azt mondtuk inkább menjünk libegőzni. Pont olyan ülőszékes, mint a János hegyi, felvitt egy viszonylag magas puklis hegy tetejére ( ezek mészkő képződmények, majd írok róla bővebben), ahonnan nagyon szép kilátás lett volna, ha volna ott nem volna. Annyira párás volt a levegő, hogy alig lehetett valamit látni.

A Laci viszont leejtette a fotóstáskáját a parkolóban és valami olyan szerencsétlen módon, hogy eltört a vadi új fényképezőgépének a kijelzője. ( istenem milyen szerencse, hogy nem én voltam, tuti leszedte volna a fejemet).

Mikor visszaértünk a városba, vettünk hajójegyet, na ezek tényleg lehúzzák az embert, 400 yuan volt fejenként, ez külföldi csoport, nem mehetünk kínaival, pedig az csak 200 lett volna.

Na kíváncsi vagyok a csoda hajóra.

A taxis délelőtt 10 órától gardírozott minket délután 5 óráig és csak 100 yuant kért, annyira meg voltunk elégedve vele, hogy még rádobtunk neki 40 yuant.
Majd kerestünk egy éttermet finom vacsi és holnap hajókázás, majd este repülés ShangHaiba, ahol sajnos nem lesz internet, úgyhogy az utolsó napokat, majd már én teszem fel, de csak otthon. ( meg fogom írni, hogy nehogy elfelejtsem.)
Addig is sziasztok, minden kedves ismerősnek és ismeretlennek, valamint a teljes rokonságunknak.