Szeptember 5 Láma templom, Ég temploma

 

Ma a vallás jegyében telt. Egy rakat eszméletlen poros Buddhát láttunk, de a templomok és a park csodálatosan rendben van tartva.

A Láma templom, Yonghe-gong a legnagyobb tibeti templom és kolostor Pekingben, sokkal régebbi, mint a mai zavaros viszonyok Peking és Tibet között. 1694-ben emelték Kangxi császár idején. Az ő negyedik fia lakott itt, míg meg nem szerezte a trónt. Ezután alakították templommá.A Qing korban csak évenként egyszer nyitották meg. A lámaista templom együttes pavilonok sorozatából áll és a mai napig élnek benne szerzetesek. Ebben a templomban található a világ legmagasabb Buddha szobra ( szerintem a legporosabb is, hogy miért nem takarítják meg szegényt, el nem tudom képzelni) összesen 26 méter magas, ebből 18 látszik és az ellensúly a föld alatt 8 méter.

 Bár a templom Peking közepén van, még is végtelenül csendes és békés. Sokan járnak ide imádkozni, még a sima hétköznapokon is.

Az Ég temploma Tien tan volt a következő cél. Ez a templom egy hatalmas park közepén áll és 1420-ban épült. A mindenkori császár évenként egyszer kijött ide és itt tartották a téli-napforduló szertartásait. Az utolsó szertartást 1914-ben az önjelölt császár Yuan Shikai végezte el.

A templom együttes legmagasabb és egyben legnagyobb épülete az Égi Imádságok Csarnoka ez 1420-ban épült. Háromszintes, csúcsos tetejét 50ezer kékes mázas cserép fedi.Egyetlen szög nélkül ácsolták, gerendák és szarufák sincsenek benne, 28 oszlop tartja a középső 4 oszlop 20 méter magas.

A parkban nagy élet folyik, természetesen itt is van fedett folyosó, ahol a nyugdíjasok nagy kártyacsatákat folytatnak.

Este a Tiananmen térre mentünk. Betartottuk az útikönyvek ajánlását és a déli oldalról léptünk be a térre.

Ezen a végén van a Mao emlékmúzeum (egy hatalmas épület) a tér körüli a Parlament, a Nemzeti múzeum és különböző diplomáciai épületek vannak. A téren van két legalább 20 méter hosszú kivetítő fal, ahol Kína különböző tájait mutatták be. Valamint itt van a zászló is, amit a nap végén levontak. Ezután már indulhattunk is vacsorázni.

Szeptember 4. A Nyári Palota

 

Az új Nyári Palotában a Yihe Yuanban voltunk, melyet az 1880-as években hoztak létre az elpusztult Nyári Palotától nem messze. Az egész egy hatalmas park, dombokkal egy óriási tó körül. A Nyári Palota sokkal emberibb és barátságosabb, mint a tiltott város.

A különálló pavilonok nagy részét egy fedett folyosó köti össze és így válik a kínai építészet harmonikus egésszé. A faszerkezetű folyosó 728 m hosszú és minden tető gerendája festménnyel van díszítve. Megnéztük a márvány hajót, ami természetesen úszni nem tud, csak áll a part mellett.

 Ezt Cixi anyacsászárné építette, állítólag a haditengerészettől elsikkasztott pénzből. Majd megnéztük a Hála és Hosszú Élet Templomát, ez a legmagasabb pontja a kertnek, rengeteg lépcsőn kell felmászni, de elképesztően pazar kilátás nyílik a tóra és a lent lévő pavilonokra.

Sajnos a kiállított tárgyak itt is mindenütt vastagon porosak, a pavilonok jó része elhanyagolt.

Cixi nagy rajongója volt a Pekingi Operának, ezért készült egy színház pavilon is. Ez 3 emeletes, és alul volt egy pince is, hogy a jó és rossz szellemek az előadás idején tudjanak a színpadra közlekedni, valamit tartozott az egészhez egy víztartály is (hogy az minek- lehet úsztak is?).

Amikor ehhez a pavilonhoz értünk, kezdődött egy táncos, hangszeres előadás, nagyon kellemes volt. Nem maradtunk zárásig, hanem 5 órakor szépen hazaindultunk, az a 8 óra amit a parkban töltöttünk bőven elég volt.

Holnap a különböző templomokat fogjuk megnézni.

Szeptember 3 a Tiltott Város

A harmadik Ming császár Yongle 1403-ban költöztette ismét az udvart Pekingbe és elrendelte egy új palota építését. Annak alaprajza megegyezik a ma ismert palotáéval. Az építkezés 1406-1420 között zajlott és 200 000 ember dolgozott rajta. A császár 1421-ben költözött be.

A császári palota alapfelszerelése, lépcső, oroszlán, sárkány, kapu és rengeteg nagyméretű vizes- edény.

A hatása és a méretei leírhatatlanok, kb. az első 6 kapuig tudtam követni, hogy éppen hol vagyunk.

A látogatók beengedése, annak megszervezése minden elismerést megérdemel. A belépő 60 Yuan és béreltünk elektronikus idegenvezetést, legnagyobb meglepetésünkre magyar nyelven is van. Ennek ára 40 yuan és 100 yuan kauciót kell a készülékért letenni, amit visszaadtak a készülék leadásánál. A fülesen keresztül mindig elmesélték legalább dióhéjban, hogy az adott épületről, kapuról vagy udvarról mit lehet tudni. Valami elektronikus módon érzékelte, hogy éppen hol vagyunk.

Reggel fél 10-kor mentünk be és zárásig este 6-ig jártuk a palotát, sajnos kb. csak a felét láttuk, bár a vége felé az agyam már nem is volt képes befogadni a rengeteg csodát. Sajnos a pavilonokba nem lehet bemenni, csak üvegen keresztül lehet benézni, néhány nagyobb terembe a nyitott, de ráccsal elzárt ajtón keresztül lehet benézni. Az üvegek mocskosak, a kiállított tárgyak porosak, a termek sötétek. A fotózás így elég körülményes ( csak majd otthonról teszek fel képeket, mert nem kínlódok a laptoppal) A pavilonok nagy része elhanyagolt, a tetőkön kinőtt a fű, a faszerkezetekről lekopott a festés, a hatalmas ajtók korhadoznak.

A Palota udvarain nincsenek fák, nehogy magasabbra nőjenek, mint ahol a császár tartózkodik. A feleségek és ágyasok pavilonjánál már akad egy-két fa, de a személyes életterük egyáltalán nem volt fényűző.

A tiltott város egy aranybörtön és legalább is európai szemmel nagyon kényelmetlen.

Este pekingi kacsát vacsoráztunk, az étterem nagyon híres és ennek megfelelően csicsás, 5 emeletes, azon az emeleten ahol mi voltunk az egyik teremben kb. 80 asztal a másikban 12 volt.

A kacsától nem voltam elragadtatva, nem ajánlom senkinek, a leves kifejezetten ehetetlen volt, természetesen aranyárban adták.

Holnap a nyári palota következik.

Szeptember 2 a Nagy Fal

Reggel fél 8-ra mentünk a buszhoz ami a szállodához közel várt minket. Kínai csoporttal csináltuk meg ezt a túrát. A kínai idegenvezető roppant lelkes és roppant hangos volt, ha nem üvöltött volna annyira, még többet megértettem volna abból amit beszél.

A Nagy Falat láttuk, tehát voltunk Kínában. A fal 10 000 li ( kb. 6500 km) . A badalingi szakaszra mentünk, természetesen itt van a legtöbb turista, de nem volt most tömeg. Nagyon nagy és nagyon meredek, de hősiesen felmásztam, igaz jó pár pihenőt beiktatva.Sikerünk itt is tökéletes volt, többen fényképeszkedtek velünk. Hiába a kuriózum az kuriózum.

A túra során megnéztük a Ming Császárok panoptikumát, ahol mind a 14-et szépen bemutatták, leghíresebb tetteiket ábrázolva, én már a felénél belezavarodtam, hogy ki kinek a fia, ki kit ölt vagy akart megölni, az biztos, hogy az utolsó felakasztódott. Voltunk egy jade kiállításon is, gyönyörű szobrok és használati tárgyak készülnek belőle, egy barlangszerű valamibe, mintha bányában lennénk – mutatták be a különböző jade típusokat. Majd jött a meglepetés, vásároljunk jade ékszereket- nem vettünk- nagyon drágák. Gondolom az idegenvezető százalékot kap a vásárlások után.

A túra utolsó állomása az egyik Ming császár feltárt sírja volt. A sírdombot 1956-ban tárták fel – a külső építmények ismertek voltak- a sírkamrák 9 és fél méter magasak jade kőből épült, teli van trón székekkel, áldozati oltárokkal. A koporsók hatalmas piros ládák- nem tudom milyen anyagból van - mellette ugyan olyan anyagból hatalmas ruhás ládák. Az itt megtalált tárgyakat a múzeumban mutatják be. Korona, nyuszifüles arany sapka, ruhák, ékszerek, császári övek, arany és ezüst pénzek, valamint képek a sírdomb feltárásáról.

Kellemesen elfáradtunk, de a busz nem hozott vissza az indulási helyig, hanem az egyik metró megállótól nem messze kitett mindenkit. Péntek este a pekingi csúcsforgalomban metróval utazni, hát nem semmi. Soha többet nem fogom azt mondani, hogy Pesten valamelyik járművön sok az utas. Vacsi, a változatosság kedvéért gombás rizst választottam, mielőtt bárki kíváncsiskodna, ragyogóan tudok pálcikával enni, csak olyan sokat adtak, hogy nem fért be a hasamba. Némi kínlódás a wifivel és szunya. Holnap a Tiltott Város jön.