Még decemberben megkért Mimi, hogy tolmácsoljak Wei Wei esküvőjén. Ekkor elhatároztam, hogy varrok az ifjú párnak gyűrűtartó párnát az esküvőre. Igen ám, de valami kínai minta kellene, így aztán neki álltam nézni a kínai oldalakat, hogy milyen minták léteznek. Érdekes módon, hímzést nem találtam, csak papírkivágásokat és kalligráfiákat. Megint Xu Dannal értekeztem az ügy érdekében.
Hosszas vívódás után ez lett a nyerő, némi átalakítással
január 16
Készen van, most a végső formáját kell kitalálni
Február 1 az esküvő
Miért kellett tolmács? A menyasszony nem tud magyarul, a családból van aki jobban tud magyarul, mint én kínaiul, de kívülállónak kell fordítani, mert az anyakönyvvezető nem tudja ellenőrizni, hogy mit mondanak és nehogy kényszerítés vagy akarat ellenére történjen meg az összeadás. Az én tudásom, annyi hogy elboldogulok vele Kínában, de nem vagyok szinkrontolmács, az esketés szövegét megkaptam előre és szépen lefordítottam. Mimi leellenőrizte, és mondatonként kínai írásjelekkel, pinyin átírással és magyarul elküldtem az anyakönyvvezetőnek is. A kiejtésem változatlanul hagy némi kívánnivalót maga után, de sikerült, viszonylag jól elmondanom.
