Szállodák - városok

A szállodai szobákban alapfelszerelés: vízforraló, teásbögre, tea és ívóvíz, valamint fogkefe, fogkrém és fésű, ezzel szemben sehol sem volt hűtőszekrény. A minibárt általában néhány doboz ramen képviselte, esetleg valami extrább tea, talán 2 helyen volt dobozos sör is.
Ezenkívül minden szállodában kérnek kauciót ami 100 vagy 200 yuan, amit a kijelentkezéskor visszaadnak, ha nincs a minibárból fogyasztás, illetve károkozás. A kapott nyugtát meg kell őrizni, mert annak ellenében adják vissza.

Pekinggel kezdem, mert ShangHaiban nem szállodában laktunk.

Peking Hongruige Hotel

Ezt a szállodát a neten levő fénykép alapján választottam elsősorban, második szempont a városközpont volt. A hozzáfűzött reményeket csak az utóbbi váltotta be.

Bár a neten jókat írnak a szállodáról én nem voltam elragadtatva tőle.

Tény hogy régi épület, annak minden hátrányával. Nem különösebben ragyog a tisztaságtól, egy alapos felújítás bőven ráférne. A szobánk nagyon  kicsi volt, a fürdőszoba ajtaja üveg.

A személyzet udvarias.
Reggelit nem kértünk, aranyárban adják. Étterme nincs a szállodának csak egy kis kávézó szerűség, néhány asztallal és ordító zenével. Elvileg van internet. Gyakorlatilag a szobákban nincsen, az előtérben van két pénzbedobós számítógép, és wifi az elképzelhető legkisebb sávszélességgel ( a wifit a szobákból nem lehetett elérni). Az előtérnek ezen a részén van összesen 4 ülőhely, ami rendszerint foglalt volt laptopot szorongató vendégekkel ( a kávézóban ugyan tudott kapcsolódni a gép, de ha túl sokan voltak ott, az legalább is engem nagyon zavart).
Mindezek ellenére teljesen teli volt a szálloda és csak külföldi vendégekkel.
Ami opció a szállodáknál, hogy nem kell előre a teljes tartózkodást kifizetni, hanem lehetőség van 2 nap kifizetésére, és ha talál az ember egy jobbat, akkor költözködhet. Egy közelben lévő szállodát megnéztünk, de az ára 1200 yuan lett volna naponta és azt túl soknak találtuk, így kibirtuk az 5 napot ebben.
Ami viszont tökéletes volt, valóban 10 percre van a Tiltott Város a Tian'anmen tér, a metró  2 megálló a Láma templom 3 megálló az Ég temploma, szóval az elhelyezkedése kiváló.


Datong
Hong Qi Hotel
Tökéletes választás volt. Nem volt szempont a városközpont. A pályaudvarral szemben van, nem kell taxizni, a látnivalók pedig jókora távolságra vannak a várostól. A szálloda tiszta, kényelmes, vezetékes internet van a szobákban. A reggeli benne volt az árba, nem számoltak fel külön összeget. A reggeli bőséges, nagy választékú és finom volt. A szálloda éttermei kiválóak. A személyzet kedves és nagyon segítőkész. Mivel a vonatunk késő este ért be, ezért kértük, hogy a szobát este 10ig tartsák fent. Amit készséggel megtettek, és kb 8 óra tájban telefonáltak, hogy biztosan megyünk-e, mondtuk a vonaton csücsülünk és csak órák kérdése, hogy megérkezzünk.


Xian

Az elsőre kinézett szállodában nem sikerült szobát foglalnunk, így az utolsó pillanatban kerestünk másik szállodát. Ez nagyon messze volt a városközponttól, metró még csak 1 vonal van, természetesen nem abba az irányba, szóval megközelítés csak taxival.

A szálloda nagy és elegáns, tiszta, a szoba elég nagy, éttermei jók.  Vezetékes internet van a szobákban. Mivel turisztikai kártyával foglaltuk a szobát így csak 498 yuan volt.

Egy erős  negatívumot tudok mondani, a fizetésnél, nem annyit akart a kártyáról levenni amennyibe került a szoba. Végül Xu Dannal beszélve rendeztük le a dolgot ( ő bankár ShangHaiban), ezután semmiféle problémánk nem volt a szállodában.

Zhangjiajie

 

Az állomástól nem messze bent a városban, az tetszett a legjobban, hogy szemben van  a leghosszabb felvonó végállomása. A szálloda tiszta, kényelmes, a  szoba elég nagy méretű, vezetékes internet van. A reggeli elég jó, bár nem túl  nagy a választék. Éttermében  csak szeparék vannak, ahol a minimum fogyasztás 400 yuan. Tehát vacsi máshol, viszont sok szálloda van még a közelben, ha az ember nem akar kis kifőzdékben enni.

Guilin

Na ez volt a legfurább szálloda. Jó helyen van a Li folyótól nem messze. De! A neten 4 csillagosnak van feltüntetve, a kínai nyelvű oldalakon viszont csak 2 csillagosként szerepel. Na mármost van egy olyan törvény? vagy a csoda tudja micsoda, hogy külföldi embert nem fogadhat az a szálloda amelyik besorolása kevesebb, mint 3 csillag. Ezek nem akadékoskodtak, simán fogadtak minket. Míg Shozuban egy évvel ezelőtt a WeiWeit nem, mert hogy ő állampolgárság szerint magyar- az mindegy hogy apja anyja kínai és kinézetre is kínai, meg az anyanyelve is az, a szabály az szabály, legalább is ott. No visszatérve erre a szállodára. Jól néz ki, itt volt a legnagyobb szobánk, törölközőt nem adnak, de fésűt és fogkefét igen. Az internetért szólni kellett, akkor hoztak madzagot hozzá. A reggeli simán pocsék, a szója tej olyan volt, hogy szerintem kimosták a szójás edényt, minden más ízetlen és hideg volt, abszolút nem volt választék, és drága. Étterme nincs, a reggelit is valami konferencia terembe szolgálták fel, csak az asztalokat leterigették. A lift többször állt, és az 5.-en volt a szobánk. Amúgy jó volt főleg az ára. Hármunknak csak 203 yuan volt egy éjszaka.

Szeptember 10 Xian Terracotta hadsereg

Reggel fél nyolckor jött értünk a busz. Az első hely a Banpo múzeum volt, na ezt csak egészen elvetemült őskorszakkal foglalkozó régésznek ajánlom. Szóval a kínai ősemberről szólt néhány házhely és tűzhelynyomokkal tarkított csontvázat néztünk meg. Egyébként olyasmi jurtákban laktak mint az ős magyarok.

A következő állomás a Li shan nevű hegy volt. Ez Xian mellett egy 1530 méterre magasodik. Kabinos lanovkával mentünk fel, jó gyors volt. Sajnos az eső nem hagyott el minket, lehet hogy csodás kilátás nyílt volna a városra, de a tejföl sűrűségű ködön kívül mást nem láttunk. Ezért fotók sem készültek. Viszont volt egy meglepi. Gyalog mentünk le a hegyről. Na, remegett is a lábam mire leértünk. Csak találtam egy képet, amit lefele menet csináltam.

 Ezután természetesen beiktattak egy vásárlást a turista hülyítőben. (Ez megint a hagyjuk ki kategória) Én inkább gránátalmát vettem. Messziről azt hittem őszibarack. A csoda sem gondolta, hogy Xian ennyire délen van, hogy pálmafák vannak az utcán és gránátalma terem, nagy ültetvények vannak mindenfelé, az almák egyesével szépen be vannak zacsizva, de már a fákon, hogy ezt hogyan csinálják?

Qinshi Huangdi császár síremléke következett, a sírdomb még nincsen feltárva, (állítólag valami mérges gázzal van feltöltve, hogy konzerválja), de egy bemutató múzeum van, ahol fent körben a palotabeli élet egy-egy mozzanatát elevenítik meg, alul középen pedig a császár fekszik egy nagy nyitott szarkofágban (mármint a császár viaszfigurája). Mindez jó mélyen a föld alatt, mintha a sírdombba mennénk le. Az emeleten egy korabeli város makettjét építették meg, csak éjszakai képet mutatnak, ugyan az épületek ablakát kivilágítják, de alig látni belőle valamit. (a fotókat még nem töltöttem át, úgyhogy fogalmam sincs róla, hogyan sikerültek.) Na kifejezetten rosszul, szóval kidobtam őket. Ezután ebéd következett, szintén egy turista lehúzó helyen, drágábban adtak mindent, mint a szállodában – így csak megnéztük, de nem ettünk semmit. (mondjuk azt is kár volt, randa és koszos, de ezeken a helyeken, tuti százalékot kapnak az idegenvezetők).

Ezután jött a nap fénypontja : az agyaghadsereg.

Lenyűgöző! Hatalmas fedett csarnokokban állnak időtlen idők óta és remélem hogy az utánunk következő századokban is ott fogják vigyázni a császárt.

Qinshi Huangdi egyesítette Kínát, ő kezdte el építeni a nagy falat és az ő sírját őrzi az örök hadsereg. Az agyagkatonákat, teljesen véletlenül találták meg a kutat ásó parasztok. Ez akkora szenzáció volt, hogy a korabeli magyar újságok is megemlékeztek róla és a Nemzeti Múzeumba elhoztak a 80-as évek elején ha jól emlékszem 3-4 katonát és egy lovat. Akkor nem gondoltam, hogy egyszer Xianban láthatom őket.

A sort álló katonákra felülről lehet lenézni, leírhatatlan érzés szembenézni a hosszú tömött sorokban álló seregre, ahol minden egyes katonának más az arckifejezése, érzelmekkel és élettel teli.

Sajnos a festésük tönkre ment, miután kiásták őket és érintkeztek a levegővel, ezért a feltáratlan részeket nem bontják ki addig, míg nem találnak megoldást a színek megtartására. Nagyok sok a törmelék, kisebb nagyobb darabok, katonák, lovak, ezeket próbálják a restaurátorok összerakni, hogy minél többet tudjanak bemutatni.

A szervezett kirándulás átka, hogy csak 2 óra jutott a terracotta seregre és ez nagyon kevés. A mi útitervünk pedig elég szoros és nem maradhattunk még egy napot Xianban. A bejárattól kisbuszok vittek el a kiállítótermekig, de visszafele kb. másfél kilométert kell gyalogolni, természetesen szuvenír árusok tömkelegén keresztül. (ennyiszer még sosem mondtam el, hogy bú mai / nem vásárolok.)

Az utolsó állomásunk a császárné fürdője volt.

 Ki gondolta volna, hogy héviz is van erre. Ez a Tang kori császárok kedvelt tartózkodási helye volt. A víz 43 fokos, ma is használható. (na nem a császári medencék).

A kirándulás után szépen sorban mindenkit hazaszállítottak a szállodájához. Vacsi, most nem voltunk megelégedve vele, mert hiába kértünk nem csípős kaját, annyira erős volt, hogy én csak rizst tudtam enni.

Gyors alvás, mert másnap korán van indulás.

Szeptember 9 Xian

Xian nem volt kegyes hozzánk! Egy napunkat ellopta a huo che zhan (kínai vasú), a több mint 3 órás késéssel. Így délután 4 óra lett mire lepakoltunk a szállodában, akkor még valamit ettünk, majd elmentünk vonatjegyet venni, meg pénzt váltani. Útközben még egy jó kis zuhé is elkapott, nyakig vizesek lettünk. Természetesen csak nálam volt ernyő, a többieké a szállodában röhögött.

Ez is tök jó, Pesten a K&H-ban azt mondták, hogy a chipes dombornyomásos Euro Carddal mindenhol lehet fizetni. Na eddig csak a Pekingi szállodában fogadták el. Az én Visa kártyámat szerencsére mindenhol elfogadják, csak azon volt a kevesebb pénz.

A közel 20 órás vonat út után elhatároztuk, hogy Guilinből repülővel fogunk Shanghaiba menni, de telefonon csak hitelkártyával lehet foglalni jegyet, így a xiani szállodában ez is az első programok közé tartozott. A repülőjegy 580 yuan volt, annyi mint egy jobb vonatjegy.

Na ennek örömére megint beugrottunk egy szervezett túrába. Na, ezt nem ajánlom senkinek. De ez már egy másik nap.

Viszont nagyon jót vacsoráztunk a szállodában. Bár kissé ciki, hogy mi csak annyi ételt rendelünk, amennyit megeszünk és nem hagyjuk ott a rengeteg ételt, mint a kínaiak. Számomra roppant furcsa, a vonatból látjuk, hogy minden talpalatnyi földet megmunkálnak, sehol nem láttunk elhagyott, parlagon heverő földet. Ugyanakkor nincs az ételnek becsülete, rettenetes mennyiség megy a szemétbe. Azért egy xiani oroszlánt teszek ide, meg a lépcsők közötti domborművet.