A cukornád

Még sohasem láttam cukornádat és nem is ettem. Nagyon finom édes és leveses.
A kislány megküzdött vele. Kiválasztja az ember, és megtisztítják.

 

 

 A végén szépen beleaprította a vödörben lévő zacsiba.

Jinshan 金山 Shaofei fodrászat, 韶菲 Sháo fēi

Szeptember 20 visszatérés JinShanba 金山

Szeptember 21 Jinshan, fodrászat

Korán jött értünk a kocsi, 8-kor indult a repülő, úgy hogy Pudong-ról a reptéri busszal mentünk a vonathoz, a Déli vasúti állomásról már délre, itthon is voltunk. Legalább mindent kimostunk, és korán aludni mentünk.

Másnap nem keltünk korán, összeírtuk, kinek milyen ajándékot viszünk, mit kell még vásárolni.

Az idén nem hoztunk hajszárítót, de hajfestéket hoztam, így ma kerestem egy fodrászüzletet.

Leglogikusabb a TESCO volt, hiszen majd mindig ott vásárolunk. Meglepődtek, hogy beállítottam. Előre kikerestem, hogy mit szeretnék csináltatni. Szegény fiú először bajban volt, de a kezébe nyomtam a telefonom, hogy írja be a jegyzetekbe, amit mondani akar. Kérdezte, kínaiul?, mondtam igen. Szépen beírta, hogy a munka díj 180 yuan lesz. Mondtam, hogy remek, így hozzá is kezdett a művelethez. Ennyire félve, nekem még nem festettek hajat. Szegény, biztosan nem dolgozott még ennyire vékony szálú, selymes, világos hajjal. Lacit is leültették, amíg nekem festette a hajamat. Kaptunk kávét, süteményt és cukorkát.

Meglepetés a tükör volt, még soha nem láttam ilyet- még a neten sem- az oldalából kihúzott egy távirányítót és bekapcsolta a tükörben lévő TV-t, kiválasztotta a videókat, és Hu Ge sorozatot néztünk, kb 1 jó órán keresztül.

 A hajmosó egy külön szám, otthon mindig majd leszakad a fájós nyakam, ahogy hátrahajtott fejjel ülök a fejmosóban. Na, itt nem fájdult meg a nyakam, fekve mosta meg a fiú a hajamat. A fejmosó, össze van építve egy fekvő hellyel, amire felültem, a fiú a vállamat megfogva, segített lefeküdni, még a nyakam is tartotta a hajmosó tál nyaktartója, a lábamat pedig egy külön lábtartóra tettem.

Ezt  Laci nem fotózta le, mert külön helyiségben volt, de a neten kerestem egy képet. Nagyon szuper volt. A végén nagyon jó kis frizurát szárított be nekem. Szépen megköszöntem és szokás vagy sem, adtam 20 yuan borravalót.

Ezután alaposan bevásároltunk, fejlődött a kártya elfogadásuk is, mert most mindig tudok kártyával fizetni.

 

Oh my China, Shanghai múzeumok, 上海博物馆 Shànghǎi bówùguǎn

Szeptember 2 Shanghai múzeumok

上海博物馆 Shànghǎi bówùguǎn

A városba az előző utazásunk után átadott gyorsvonattal 铁路 tiělù utaztunk be.

 Naponta 36 vonatpár közlekedik Jinshan 金山 Jīnshān és Shanghai 上海 Shànghǎi központja között.

Így most csak félóra és bent vagyunk a központban. 

A természettudományi múzeummal kezdtünk, 上海自然博物馆 Shànghǎi zìrán bówùguǎn.

2015 áprilisában adták át, hatalmas nagy. Amikor mi érkeztünk már 570 ember volt bent, de fel sem tűnt. A beengedhető létszám összesen 5700 fő. Hiába itt mások a dimenziók.  Magamtól biztosan nem mentem volna el, de Lin ezt választotta.

A végén beültünk egy 4D előadásra.

Ami nagyon aranyos volt, tetszett. Utána átmentünk a Shanghai múzeumba, 上海博物馆 Shànghǎi bówùguǎn, ez változatlanul ingyenes,

de már nagyon fáradtak voltunk, így nem sokat nézelődtünk, hanem hazaindultunk.
Azért még a metró aluljáróban lévő régi Shanghai belefért.

Oh my China, A halászfalu Jin Shanban. 金山嘴渔村Jin Shan Zui Yu Cun

Augusztus 31. A halászfalu Jinshanban.

金山嘴渔村 Jīnshān zuǐ yúcūn

Délelőtt taxival mentünk. Lin is jött velünk.

Ez az utolsó halászfalu Shanghaiban, ahol még a halászatból élnek. Igyekeznek kihasználni ezt, mint vonzerőt. A Hangzu-i öböl vize frissíti a folyócskát és a belső tavat, ami körül végig sétaút van, hidacskával és sok-sok zölddel.

A kertekben rengeteg zöldség terem, olyanok is, amiket még soha nem láttunk. Az emberek kedvesek, barátságosak. Vásároltunk, apró szárított rákot

 és kaptunk egy férfitől cukor Tian Lu Su-t erre először azt hittem kukorica, mert teljesen úgy néz ki.

Lementünk a kikötőbe. Az öböl vize az erős szélben teljesen fel volt kavarodva, így piszkos sárga színű volt.

A halászok, már a hajókat mosták.

A halpiacon a fogás nagy része már elkelt.

Miután mindent végig néztünk hazasétáltunk a tenger mellett, és az új metróállomásnál felszálltunk a buszra, hogy ebédelni menjünk. 

Ebéd után a Tescoba vásároltunk és hazajöttünk. Én megint aludtam egy sort. Laci és Mimi visszament sört venni.

Az esti séta a tengerparton vezetett.

Legnagyobb megdöbbenésemre 

a strand már nem ingyenes, hanem fizetni kell, így nem mentünk le a vízhez.