Szállodák - városok

A szállodai szobákban alapfelszerelés: vízforraló, teásbögre, tea és ívóvíz, valamint fogkefe, fogkrém és fésű, ezzel szemben sehol sem volt hűtőszekrény. A minibárt általában néhány doboz ramen képviselte, esetleg valami extrább tea, talán 2 helyen volt dobozos sör is.
Ezenkívül minden szállodában kérnek kauciót ami 100 vagy 200 yuan, amit a kijelentkezéskor visszaadnak, ha nincs a minibárból fogyasztás, illetve károkozás. A kapott nyugtát meg kell őrizni, mert annak ellenében adják vissza.

Pekinggel kezdem, mert ShangHaiban nem szállodában laktunk.

Peking Hongruige Hotel

Ezt a szállodát a neten levő fénykép alapján választottam elsősorban, második szempont a városközpont volt. A hozzáfűzött reményeket csak az utóbbi váltotta be.

Bár a neten jókat írnak a szállodáról én nem voltam elragadtatva tőle.

Tény hogy régi épület, annak minden hátrányával. Nem különösebben ragyog a tisztaságtól, egy alapos felújítás bőven ráférne. A szobánk nagyon  kicsi volt, a fürdőszoba ajtaja üveg.

A személyzet udvarias.
Reggelit nem kértünk, aranyárban adják. Étterme nincs a szállodának csak egy kis kávézó szerűség, néhány asztallal és ordító zenével. Elvileg van internet. Gyakorlatilag a szobákban nincsen, az előtérben van két pénzbedobós számítógép, és wifi az elképzelhető legkisebb sávszélességgel ( a wifit a szobákból nem lehetett elérni). Az előtérnek ezen a részén van összesen 4 ülőhely, ami rendszerint foglalt volt laptopot szorongató vendégekkel ( a kávézóban ugyan tudott kapcsolódni a gép, de ha túl sokan voltak ott, az legalább is engem nagyon zavart).
Mindezek ellenére teljesen teli volt a szálloda és csak külföldi vendégekkel.
Ami opció a szállodáknál, hogy nem kell előre a teljes tartózkodást kifizetni, hanem lehetőség van 2 nap kifizetésére, és ha talál az ember egy jobbat, akkor költözködhet. Egy közelben lévő szállodát megnéztünk, de az ára 1200 yuan lett volna naponta és azt túl soknak találtuk, így kibirtuk az 5 napot ebben.
Ami viszont tökéletes volt, valóban 10 percre van a Tiltott Város a Tian'anmen tér, a metró  2 megálló a Láma templom 3 megálló az Ég temploma, szóval az elhelyezkedése kiváló.


Datong
Hong Qi Hotel
Tökéletes választás volt. Nem volt szempont a városközpont. A pályaudvarral szemben van, nem kell taxizni, a látnivalók pedig jókora távolságra vannak a várostól. A szálloda tiszta, kényelmes, vezetékes internet van a szobákban. A reggeli benne volt az árba, nem számoltak fel külön összeget. A reggeli bőséges, nagy választékú és finom volt. A szálloda éttermei kiválóak. A személyzet kedves és nagyon segítőkész. Mivel a vonatunk késő este ért be, ezért kértük, hogy a szobát este 10ig tartsák fent. Amit készséggel megtettek, és kb 8 óra tájban telefonáltak, hogy biztosan megyünk-e, mondtuk a vonaton csücsülünk és csak órák kérdése, hogy megérkezzünk.


Xian

Az elsőre kinézett szállodában nem sikerült szobát foglalnunk, így az utolsó pillanatban kerestünk másik szállodát. Ez nagyon messze volt a városközponttól, metró még csak 1 vonal van, természetesen nem abba az irányba, szóval megközelítés csak taxival.

A szálloda nagy és elegáns, tiszta, a szoba elég nagy, éttermei jók.  Vezetékes internet van a szobákban. Mivel turisztikai kártyával foglaltuk a szobát így csak 498 yuan volt.

Egy erős  negatívumot tudok mondani, a fizetésnél, nem annyit akart a kártyáról levenni amennyibe került a szoba. Végül Xu Dannal beszélve rendeztük le a dolgot ( ő bankár ShangHaiban), ezután semmiféle problémánk nem volt a szállodában.

Zhangjiajie

 

Az állomástól nem messze bent a városban, az tetszett a legjobban, hogy szemben van  a leghosszabb felvonó végállomása. A szálloda tiszta, kényelmes, a  szoba elég nagy méretű, vezetékes internet van. A reggeli elég jó, bár nem túl  nagy a választék. Éttermében  csak szeparék vannak, ahol a minimum fogyasztás 400 yuan. Tehát vacsi máshol, viszont sok szálloda van még a közelben, ha az ember nem akar kis kifőzdékben enni.

Guilin

Na ez volt a legfurább szálloda. Jó helyen van a Li folyótól nem messze. De! A neten 4 csillagosnak van feltüntetve, a kínai nyelvű oldalakon viszont csak 2 csillagosként szerepel. Na mármost van egy olyan törvény? vagy a csoda tudja micsoda, hogy külföldi embert nem fogadhat az a szálloda amelyik besorolása kevesebb, mint 3 csillag. Ezek nem akadékoskodtak, simán fogadtak minket. Míg Shozuban egy évvel ezelőtt a WeiWeit nem, mert hogy ő állampolgárság szerint magyar- az mindegy hogy apja anyja kínai és kinézetre is kínai, meg az anyanyelve is az, a szabály az szabály, legalább is ott. No visszatérve erre a szállodára. Jól néz ki, itt volt a legnagyobb szobánk, törölközőt nem adnak, de fésűt és fogkefét igen. Az internetért szólni kellett, akkor hoztak madzagot hozzá. A reggeli simán pocsék, a szója tej olyan volt, hogy szerintem kimosták a szójás edényt, minden más ízetlen és hideg volt, abszolút nem volt választék, és drága. Étterme nincs, a reggelit is valami konferencia terembe szolgálták fel, csak az asztalokat leterigették. A lift többször állt, és az 5.-en volt a szobánk. Amúgy jó volt főleg az ára. Hármunknak csak 203 yuan volt egy éjszaka.

Szeptember 15 GuiLin Li folyó

Reggel korán keltünk, a szállodában ettünk, drága és rossz volt, de nem volt időnk máshová menni. Az utazási irodától 8 órára jött értünk egy autó és elvitt a buszhoz, útközben felvettünk a vasútállomásnál egy szöuli fiút így megint kamatoztathattam a filmekből összeszedett pár koreai szót. A buszban volt még egy mongóliai és egy svájci házaspár. A svájciak fiatalok voltak és világkörüli utazást csináltak ( a csoda gondolta, hogy Kínában hasznát veszem a német beszélőkémnek). Amikor a jegyet vettük a hajóra azt mondták exlusiv busz és a hajó is. ( olyan messze volt tőle, mint Makó Jeruzsálemtől) Miután a buszon együtt voltunk a hajón is egy asztalhoz ültünk és nagyon kellemes volt a társaság. Sokat beszélgettünk, a nyelv elég vegyes volt: angol, német és kínai.

Mikor elindult a hajó felmentünk a felső fedélzetre. Azért senki se tengerjárót képzeljen, a hajó merülése 60 cm volt a folyó olyan tiszta volt, hogy sokszor lehetett látni az alját. Ragyogó napsütésben hajóztunk bő 4 óra hosszat a folyón fantasztikus alakú hegyek között. Ugyan a minden hegynek van neve, de elég erős képzelőerő kell, hogy valóban azt lássa az ember, amit a keresztszülők.
A folyó nem hajózható végig, így nem is GiLinből indultunk, hanem DaXuból. A táj valóban festői, az utikönyvek nem túloznak, keskeny bambusz tutajok, kisebb dzsunkák, lavíroztak a turista hajók között, volt amelyik hozzákötötte a bambusz tutaját a hajóhoz, egy darabig huzatta magát, majd elmaradt. Közben a hajó személyzete, állandóan hozott valamit ( természetesen borsos áron) egy kis doboz coca cola 10 yuan, de ugyan ennyi egy csésze nescafe, vagy egy kis doboz sör. A kígyóval bélelt pálinkából 3 cent 20 yuan. ( valahogy nem vonzott a dolog, hogy megkóstoljam. ) Délben kaptunk ebédet, volt több fajta zöldség, számomra ismeretlen, de jó, a szokásos paradicsomos tojás, hal valami bundában és csirke darabkák, ugyancsak bundás, de édes savanyús is. Természetesen rizs, a végén pedig: algaleves. Hát az nagyon izlett nekem. Még sört is adtak ( minden sörük jó, én ugyan nem szeretem, de a Lacinak izlett, bárhol ivott). Mire megérkeztünk YangShuoba komolyan elfáradtam. A svájci fiatalok és a szöuli fiú elköszönt, ők ott maradtak, a mongóliai házaspár elment bambusztutajozni ( annak is horror ára van 250 yuan), mi pedig sétáltunk a városban. Volt kb másfél óránk, akkor indult buszunk vissza GuiLinbe. Az utikönyvem szerint GuiLin nem biztonságos város, nagyon vigyázni kell mert sok a lopás, nekünk semmiféle afférunk nem volt ( egyáltalán egész úton nem volt problémánk), ám YangShuoban az suvenir boltokkal teli tömött sétáló utcán egyszer csak hátulról majdnem elsodort egy kismotor, a tükör alaposan megütötte a karomat, és éppenhogy elhaladt mellettem az egész motor, 3 rendőr úgy borította fel a rajta ülő két gyerekkel együtt, mint a tollpihét, ahogy kászálódott fel az egyik abban a pillanatban letalpalta. És már vitték is el őket motorostól mindenestől és visszaadták annak a túristának a táskáját, akinek a kezéből kikapták. ( akik állandóan rendőrállamról beszélnek, ehhez vajon mit szólnának?) Miután látták hogy erősen tapogatom a karom, el akartak vinni orvoshoz, de mondtam, hogy nem tört el csak megütött szerencsére.
Nagyon meleg és párás volt a levegő, ernyő alatt sétáltunk, a végén beültünk egy fagyira a KFC-be, ott legalább volt légkondi. A WC-ben leszólított egy csajszi, hogy milyen szép a szoknyám, aztán valahogy átváltott németre, ő Brazíliából jött, németül azért tudott mert Heidelbergben tanult. Úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe ( már kint ), hogy úgy jöttek szólni neki, indul a csoportja, mennie kell. Így aztán hamar elszaladt az idő és jött egy mikrobusz a mongol házaspárral és végre elindultunk a szállodába. Útközben volt még egy megálló, ahol valami helyi kisebbség lakóházait nézték meg csekély ugyan csak 250 yuanért. A szállodához fél hétre értünk felszedtük a csomagokat, hívtunk egy taxit és indulás a repülőtérre. A repülőtér új és korszerű és kb 50 km-re van a várostól. ( az itt abszolút nem távolság.) A taxis lelkesen szidta a rendszert, mert GuiLin elmaradott, nincs fejlődés, nem építenek semmit, az embereknek kevés pénze van ( bár Volkswagen-je van majd minden taxisnak). Azt mondta nem lesz nyugdíja, aztán kiderült nem fizet biztosítást, aztán csodálkozik. Úgy látszik másutt is van ilyen mentalitás nem csak nálunk. Most itt csücsülünk a reptéren, internet természetesen nincs és várjuk az indulást.

Szeptember 14 megérkeztünk GuiLinbe

Nem a főpályaudvarra érkeztünk, ennek az volt az előnye, hogy miután sikeresen lemásztam a vonatról nem kellett lépcsőkön le és fel hurcovászni a csomagokat.

Sikerült egy nagyon aranyos taxist kifognunk, aki felajánlotta, hogy miután lepakoltunk a szállodában megmutatja a várost nekünk.

Na a szálloda, az interneten 4 csillagosnak van titulálva, aztán itt közölték, hogy ez csak 2 csillagos és itt csak kínaiak szoktak lakni, ezért nem adnak törölközőt. Na ezen eldurrant az agyam, (jól összevesztem a Mimivel, de végül is ő sem tudta értelmesen elmondani, hogy miért is van ez). Fogtam a szótárom meg a pénztárcát és lerohantam a taxishoz, mondtam neki, húzzunk törölközőt venni, mert a szállodában nincs. Elvitt egy ABC szerűségbe és vettem törölközőket. Mikor visszaértem a szállodába, legszívesebben a recepciósok képébe vágtam volna a csomagot, de csak meglengettem és magyarul mondtam nekik: remélem boldogok.

Ezek után gyors zuhany és a taxis elvitt egy étterembe minket, hogy valamit együnk végre, mert már 12 óra volt.


Következett a városnézés, elvitt minket egy csoda cseppkőbarlangba,

utána egy nagyon szép parkba, (Guilinben minden belépőnek eszelős ára van és kedvezmény semmi),

majd ajánlotta, hogy nézzük meg a császár tesójának a házát, de már olyan sok épületet láttunk poros tárgyakkal és Buddhákkal megtömve, hogy azt mondtuk inkább menjünk libegőzni. Pont olyan ülőszékes, mint a János hegyi, felvitt egy viszonylag magas puklis hegy tetejére ( ezek mészkő képződmények, majd írok róla bővebben), ahonnan nagyon szép kilátás lett volna, ha volna ott nem volna. Annyira párás volt a levegő, hogy alig lehetett valamit látni.

A Laci viszont leejtette a fotóstáskáját a parkolóban és valami olyan szerencsétlen módon, hogy eltört a vadi új fényképezőgépének a kijelzője. ( istenem milyen szerencse, hogy nem én voltam, tuti leszedte volna a fejemet).

Mikor visszaértünk a városba, vettünk hajójegyet, na ezek tényleg lehúzzák az embert, 400 yuan volt fejenként, ez külföldi csoport, nem mehetünk kínaival, pedig az csak 200 lett volna.

Na kíváncsi vagyok a csoda hajóra.

A taxis délelőtt 10 órától gardírozott minket délután 5 óráig és csak 100 yuant kért, annyira meg voltunk elégedve vele, hogy még rádobtunk neki 40 yuant.
Majd kerestünk egy éttermet finom vacsi és holnap hajókázás, majd este repülés ShangHaiba, ahol sajnos nem lesz internet, úgyhogy az utolsó napokat, majd már én teszem fel, de csak otthon. ( meg fogom írni, hogy nehogy elfelejtsem.)
Addig is sziasztok, minden kedves ismerősnek és ismeretlennek, valamint a teljes rokonságunknak.

Készülődés az utazásra

Ez a kínai utazás ajándék a 60. születésnapomra a férjemtől. Így egyből kiderült, hogy 60 éves vagyok ( leszek szeptember 1-én) és férjem is van. Utazási irodáknál nem találtunk normális időtartamú utat Kínába - 8 napra nem utazom 10ezer km-t - elhatároztam, hogy saját szervezéssel fogunk utazni. Lacinak természetesen égnek állt a haja az ötlettől, de beleegyezett.

Shanghaiban él , na nem a nagynénikém, hanem 2 barátnőm. Pontosabban az egyik itt él Budapesten csak Sanghaiban is van lakása. 18 éve ismerjük egymást, ennyi idő alatt már tökéletesen kellene beszélnem kínaiul, de neki volt fontosabb magyarul megtanulni, ezért az én kínai tudásom messze van a tökéletestől, de nagyon igyekszem.

Ázsia turnénkat Shanghaiban fogjuk kezdeni, ahol 5 napot töltünk a kínai élet megismerésével. A másik barátnőm Xu Dan-t 2002-ben ismertem meg a neten keresztül, a híres zöld kínai oldalon ( ez azóta megszünt, de mi azóta is levelezünk) és most őt is meglátogatjuk. 30-ára vagyunk hozzájuk hivatalosak vacsorára.

Következő állomásunk Peking itt is 5 napot tervezünk.

Nem akartam modern szállodába menni, de nem működött az online foglalás és amig ott szerencsétlenkedtem az oldalon, egyszercsak feljött egy ablak, mint az msn és a szálloda információja megkérdezte, miben segíthet. Kb 2 perc alatt meg volt a foglalás ( kínai nyelven kellett írni). Küldtek egy emailt, és várnak.

Datongban a függő kolostort és a buddhista barlangokat nézzük meg.

Xianban az agyaghadsereg a fő látnivaló.

Mivel innen nincs túl messze ezért beterveztük a Saolin kolostor megtekintését is.

Következő állomásunk Zhangjiajie Nemzeti Park, egy előzetes kép hogy miért vettem be az utitervbe.

Majd lemegyünk Guilinbe, ahol a Li folyón fogunk hajókázni, remélem az idő kegyes lesz hozzánk, és megmutatja teljes szépségét a táj.

Levezetésként visszamegyünk Shanghaiban és ott leszünk 4 napot. Gyakorlatilag egy nagy kört teszünk. Annyira nem vagyok ügyes, hogy csináljak egy térképet, de a Google eart-on bárki megnézheti merre fogunk járni.

Amikor terveztem az utat és a neten keresgéltem, rátaláltam Maracskó Sándor blogjára, ők gyakorlatilag ugyanezt az utat járták végig és nagyon sok segítséget kaptam tőle ( vonatok , szállodák) amit itt is szeretnék megköszönni.