Zhangjiajie, 张家界 Zhāngjiājiè, Tianmenshan, 天门山 Tiānmén shān

Szeptember 18 Zhangjiajie, Tianmenshan az örök szerelem
张家界 Zhāngjiājiè,    天门山 Tiānmén shān,
我的爱张家界 Wǒ de ài zhāngjiājiè

Végre ismerős helyre mentünk, az égi kapu hegyre. Itt is rengeteg változás van. Hatalmas sátort állítottak fel - a napsütés miatt, ventilátorokkal felszerelve - a felvonó végállomása mögött, és ahol az embereknek sorba kell állni a bejutáshoz, ott is sátorral fedett folyosó van.

Sokan voltak, de elég gyorsan ment a sor.

Az épületen egy hatalmas kivetítőn mutatták a hegy nevezetességeit, akkor még nem tűntek fel az újdonságok.

A felvonóépületéből és a felvonóból is láttuk az előző szállodánkat.

Sajnos, nem jártuk végig az egészet, volt egy rész, ahol üvegfolyosó van. Természetesen tömeg, ülő, fekvő szelfizőkkel, csak egy csomó idő ment el vele. 

Az üvegfolyosóhoz, mindenki kapott papucsot, Laci lábára nem ment
 fel, így ő papucs nélkül jöhetett.
Majd indultunk tovább és egy másik úton menve, elértünk a mozgó lépcsőkhöz, ami levitt a hegytetőről a Mennyek Déli Kapujához. 

 Az ottani lépcső olyan meredek, és olyan sok, hogy nincs az a pénz, amiért én ott felmásznék.  999 lépcső (nem számoltam meg)

Egyébként nagyon szép, és óriási ez a kapu, itt szoktak repdesni a Bessenyeiék,  bár a legutóbbi kőomlás után, tetőt eszkábáltak, ami sokat ront az esztétikai értékén az egésznek. Azt nem tudom, hogy kőomlás esetén egyáltalán megvédene

 

Ezután busszal jöttünk le a hegyről, azon a szerpentinen, amit a múltkor nem vállaltunk be.

Azért jó néhány kanyarba oda volt készítve a poroltó. Azt sajnálom, hogy a templomhoz nem mentünk el, kíváncsi lettem volna a szerzetesekre.

A busz végállomása a színháznál volt. Jó volt nappali fényben is látni.

Ebéd a városban volt, gomba leves, nagyon finom.
Utána buszba ültünk, és csak jöttünk és jöttünk, hidakon, viaduktokon, alagutakon keresztül órákon át. 230 km megtétele után estére értünk Feng Huangba. Ez a főnix városa, hogy miért azt nem tudom. Viszont minden ki van világítva, mintha karácsony lenne.
A szálloda a leggyengébb.

Szeptember 11 Zhangjiajie Tianmenshan

 

A hót mocskos vonat beérkezett egy hipermodern állomásra, ahol ennek ellenére nem volt egy nyomorult mozgólépcső sem. A rengeteg ember ott cipelte, húzta vonta lefele a cumóját, közöttük természetesen mi is. A szálloda közel volt, de azért taxival mentünk. Reggelire rament ettünk ( ez a tésztás leves mint reggeli- megszeretni nem fogom, de kezdem megszokni). Feltankoltunk teával és vízzel, bepakoltam a hátizsákba és indulás a hegyre. Mimi ott maradt a szállodába pihenni, mert a térde még mindig fájt.

A kötélpálya városból indul, szemben a szállodánkkal. A kínai nyelvű tájékoztatóból kiolvastam, hogy a 60 éven felülieknek csak 180 yuan oda-vissza a viteldíj, szemben a 258 yuannal. ( az angol nyelvűben 70 év volt kiírva, de úgy látszik, azt gondolták, ha már a kínait megértettem, akkor megérdemeljük a kedvezményt. A felvonó hossza 7455 méter, a hegy 1519 méter magas, bár az embert becsapja a térérzéke, mert a függőleges sziklafalak miatt magasabbnak gondolná. Az idő párás, ködös volt, de az eső nem esett és reménykedtünk benne, hogy lesz jobb is.

A Tianmenshan a kínaiak legszentebb hegye. Miután mi a lanovkát választottuk, így nem láttuk a Mennyek Déli kapujához vezető eszméletlen sok lépcsőt, (nem tudom mennyien választják azt).

a Mennyek déli kapuja ködbe veszik

a sok-sok lépcső csak nehezen kivehető

Felérve a hegyre a lélegzetünk is elállt. Mintha a világtól elszakadtunk volna, a ködtengerből kiálló napsütötte sziklák, meglepően kevés ember, tökéletes élményt adott.

Később természetesen sok emberrel találkoztunk. Ezen a héten volt Zhangjiajieben egy nemzetközi country zenei fesztivál, így a legmeglepőbb találkozásunk egy Krasznojarszkban született jelenleg Vancouverben élő fiatalemberrel volt. Azért az orosz még mindig jobban megy mint a kínai ( jó Laciról nem beszélek, mert ő anyanyelvi szinten van az oroszból), de ez majd olyan volt, amikor Pesten a HongKong étteremben a kínai esküvőn, én a magyar nő, egy Varsóban élő kínai férfival németül beszélgettem.

Na de vissza a Tianmenshanhoz. Nagyon jól kiépített utak vannak, természetesen a sziklafalak oldalán, hol másutt. A szállodában volt kitéve viszonylag használható térkép ( csak egyszer kellett megkérdeznem egy függő hídnál, hogy most hol is vagyunk pontosan, nem szerepelt a térképen a híd),

 úgyhogy tettünk egy nagyon szép nagy kört, egy csomó lépcsővel tarkítva. Sok koreaival is találkoztunk, hát élőben másként hangzik a jónapot és a köszönöm is, mint a filmekben, de legalább vissza tudtam köszönni ( ennek roppant örültek).

Miután elég feltűnő jelenség vagyunk Laci a közel 2 méteres termetével én meg a világos hajammal ( a fekete haj sohasem lesz ilyen világos hiába szőkítik, ráadásul nem is áll nekik jól, mert nem illik az arcuk karakteréhez), így aztán annyi fotó készül rólunk, mint eddigi életünkben soha, akkor a legboldogabbak, ha mellénk állva fotózkodhatnak. Az pedig, hogy pár mondatot tudnak is váltani velem, na az igazi öröm.

A hegytetőn van egy hatalmas templom együttes.

 Ez is szép volt, a Buddhák nem voltak porosak. A legbelső templom épületben volt egy pár szerzetes, itt még adakoztunk is Buddhának és füstölőt is gyújtottunk. Minimum a következő egy évben mi leszünk a beszédtéma szerzetesek között. Nagyon tetszett nekik, hogy egy kínai felnőtt ember a Lacinak csak a hónaljáig ér.

Aztán 4 óra körül elkezdtük keresni az utat, vissza felvonóhoz ( ekkor kellett megkérdeznem). Még megtettünk kb. 1400 métert a sziklafal oldalán függő keskeny folyosón és már oda is értünk. Azért remegett a lábam, mire végig mentünk.

A felvonópályának kb. a felénél van egy közbülső állomás, ott kiszállítottak minket, hogy szálljunk át buszra. Na ehhez nem volt kedvünk, szépen megnéztük a busznál sorban álló rengeteg embert és visszaballagtunk a másik oldalon a felvonóhoz és beszálltunk a következő üres kabinba. ( Ekkor nem mondták, hogy nem lehet).

Biztosan érdekes volt a hegyről lemenni busszal is, de mivel a városról semmiféle térképet nem sikerült szerezni, hiába visznek el a hegy kapujához, onnan indul a zarándokok lépcsője, nehézkes lett volna szállodába való visszajutás.