Üzbegisztán, Buhara III. rész Csasma -Ajub mazar, чашма аюб, Ismail Samani mausoleum, Városfal, Talipach kapu, талипач ворота

2019. október 1.
Csasma-Ajub, чашма аюб  mazar, a csodatévő hely.

 A Csasma-Ajub mauzóleum, Jób forrása, a vallásos építészet egyik emlékműve Buharában. Ennek az épületnek a nevét, Szent Ajub, a Bibliai Jób próféta tiszteletére adták. A legenda szerint, Jób buharai megjelenése előtt, a szörnyű aszály miatt, a környéken lakó emberek a szomjúságtól haltak meg. Mikor meglátták a vándorló prófétát, kérték, hogy segítsen rajtuk.Jób a földre csapott botjával, és abban a pillanatban, forrás tűnt fel, hideg, tiszta vízzel. Az emberek, a mai napig úgy gondolják, hogy ez a víz, gyógyító erejű.
A Csasma-Ajub mauzóleumot a XII. században építették, a Karahánidák (egy Közép-Ázsiában uralkodó, török eredetű dinasztia) alatt. 

Négy egymásból nyíló helyiségből áll, ezek mindegyike fölé egy-egy kupolát emeltek, de mindegyik kupola más és más alakú, az egyik csaknem csúcsos, egészen toronyszerű.

 A Csasma-Ajubban több sír is található, ezek közül a legkorábbi a híres teológus- és hadász tudós, Khoja Hofiz Gunzhori sírja, akit 1022-ben ide temettek. 

 Jelenleg a Vízmúzeum van az épületben, a kiállítás bemutatja a régió vízellátásának történetét.
 A legérdekesebbek, a kerámia vízcsövek, a réz vizes edények és a vízhordásra szolgáló bőrtömlők.

A mazarban, máig csobog egy kis hideg vizű forrás. 

Azt tartják, hogy feltétlen inni kell a forrásból származó kristálytiszta vízből és gyógyulást kérni Szent Jóbtól.

és mindez itt van orosz nyelven is

Ismail Samani mauzóleum

 A Szamanidák mauzóleumát 892 és 943 között építették. Tény, hogy az ortodox szunnita vallás törvénye szigorúan tiltja a mauzóleumok építését a temetkezési helyek fölé, emeli ki a Szamanid mauzóleum jelentőségét, amely a közép-ázsiai iszlám építészet legősibb és egyetlen emlékműve a Szamanid-dinasztiának.

Ismail Samani mellett, a mauzóleumban apja, unokaöccse valamint a dinasztia több tagjának sírja is megtalálhatók.A szentélyt Buhara egyik legrégebbi műemlékének tekintik -azt állítják, Dzsingisz kán inváziójának idején az épületet elárasztották iszappal. Így , amikor a mongol hordák elérték Buharát, a szentély megmenekült a pusztulástól. A helyszínt, csak 1943-ban fedezte fel V. A. Shishkin szovjet régész, és két évre volt szükség a feltáráshoz.
Az épület szerkezete hasonló az ősi perzsa tűz templomokhoz, négyzet alakú, és a Mekkában lévő Kába kőre emlékeztet, míg a nehéz sarokfalak a szogdi (ókori, iráni nép, az Amu-Darja felső folyásánál)építészeti stílusokból származnak.

 Az égetett téglaépítés ősi hagyományait alkalmazták, de jóval magasabb színvonalon. A mauzóleum falán váltakozva, vízszintese és függőlegesen vannak a téglalapok. Ezeknek a bonyolult mintáknak köszönhetően, a mauzóleum másképp néz ki, minden napszakban.

 A párkány mentén lévő téglagyűrű lánca, a perzsa gyöngyökre emlékeztet, melyeket sok közép-ázsiai palotán az iszlám előtti időszakban alkalmaztak.

 Az épület egyes részeinek téglalapjai, egymásba illesztett mintákkal rendelkeznek, ami növeli a szerkezet szépségét, és mutatja építőinek művészi képességét. A homlokzatot bonyolult díszítés borítja, kör alakú mintái emlékeztetnek a napra - ami általános kép a zoroasztriani művészetben.

  
A szentély szinkretikus stílusa (különböző vallási, filozófiai, műveltségi irányok, elemek elegyítése, összehangolása) a IX. és X. századot tükrözi - azt az időszakot, amikor a térségben még mindig nagyszámú zoroasztrikus népesség élt, akik akkoriban kezdtek el az iszlámhoz térni. A szentély magassága körülbelül 35 méter, négy egyforma  kialakítású homlokzattal. Az épületben négy belső boltív van, amelyekre a kupola került. 

 Ezt a négyívű kialakítást, Közép-Ázsia számos szentélyében használták. A mauzóleum mind a négy oldalának tetején tíz apró ablak található, melyek a szellőzést biztosítják az épület belsejének.

Talipach kapu, талипач ворота
A mauzóleumtól nem messze van a megmaradt városfal egy része és a  Talipach kapu, талипач ворота
Buhara fennmaradt északi kapuja a Talipach kapu, melyet a XVI. században építettek a város erődítményének részeként I. Abdullah Kán uralkodása alatt. Buharának 11 kapuja volt, az ezeket összekötő falak nem maradtak fenn, valamint a kapuk is elpusztultak kettő kivételével. A fal vályogból épült a kapu égetett téglából.