Év eleji vegyes

Termelő tevékenységet folytatni macerás dolog. Magyarországon extra macerás. A nyomdaipar sosem tartozott a könnyű dolgok közé, bár a könnyűipari ágazathoz tartozik, ha még léteznek egyáltalán ágazatok.
Az idei év teljes káosszal kezdődik. Január 2-a óta mindennap a termék díjjal foglalkozunk. Ez évtől ugyanis a nyomdáknak kell megfizetni a reklám és a csomagoló anyag után. Az hagyján, hogy megfizetni. Nyilván kell tartani ( hogy hogyan arról szó sehol nem esik), minden hónapban bevallani és minden ehhez kapcsolódó dolgot 6 évig megőrizni. Minden megrendelésnél írásbeli nyilatkozatot kell kérni a rendelőtől, hogy az adott nyomtatvány termékdíj köteles avagy sem, amennyiben nem nyilatkozik, a nyomdának kell ezt eldönteni, hogy hová sorolja be ( jó kis büntetési tételek szabhatóak ki, ha az ellenőrnek nem tetszik az elgondolásom). És így telt el a január.

Februárban a hidegen és a hóesésen kívűl más is történt.

Mikor Kínában voltunk nem tudtam használni a telefonomat, ugyan a szolgáltató vartyogott valamit, de túl gyorsan és túl sokat, szóval nem értettem. Helsinkiben működött, de Kína egy modernebb ország az én telefonom meg régi és nem kompatibilis az új rendszerekkel. Most viszont kaptam egy újat ééés nagyon tetszik

szóval modernizáltam magamat.

Xu Dannal vasárnap beszéltem, az új év alkalmával elutaztak GUAM szigetére - szégyen, de azt sem tudtam, hogy létezik ilyenminden esetre nem tűnik rossz helynek. Most ShangHaiban is hideg van, azt mondta, küldjek egy kis meleget, de én csak havat tudtam felajánlani

Szeptember 17 ShangHai Xu Dan

A napot Xu Dannal töltöttük. Mimi elment az anyukájához, aki kórházba került, míg mi utazgattunk az országban.
Xu Dan anyukája egy csoda jópofa nő. Beszélgettünk, nevetgéltünk meséltünk, nézegettük az újságokat és könyveket amiket Xu Dan megrendelt nekem a neten. Este pedig egy koreai étteremben vacsoráztunk. Olyan sütögetősben, mint a filmekben van, csak éppen nem malactöpörtyűt, hanem kölönböző husokat sütöttünk.

Az asztal közepén van egy lyuk, ahová betettek egy parázzsal teli bödönt és a tetejére egy domború vaslapot, így a kisült zsír nem a parázsra folyik, hanem a vaslap peremén levő vályúba. A nagyon vékonyra szeletelt hús pillanatok alatt megsül, ezt bemártottuk valami ecetes szószba, majd salátalevélbe göngyölve, beküldtük. Finoooooom! Volt még valami kukoricás saláta, meg rizs valami zöldségekkel meg nem tudom mikkel- ez erős volt, úgyhogy nem barátkoztam vele. Levezetésnek dinnye és fagyi.
Na nem szólhatok a visa kártya miatt egy árva szót sem. a Xu Dan platina visa kártyáját nem fogadták el, készpénzt kértek!
Este a metrónál találkoztunk a Mimivel és szépen hazautaztunk. most nem vittek el, mert a Xu Dan férje Chengduban volt dolgozni.

 a lemenő nap megcsillan  ShangHai legmagasabb épületén, a ház előtt lévő parkból pedig sárkányt eregetnek

Augusztus 30. Shanghai Xu Dannal

Shanghai a legszebb arcát mutatta, köszönhetően Xu Dannak és férjének nagyvonalú vendéglátóinknak.

Ma Xu Dan várt minket a 8as metró egyik állomásán. Mimi elment az anyukájához és nyelvtudásban csak magunkra hagyatkozhattunk. Xu Dan hozott magával egy Ipad-t így aztán jó barátunk a Google, és csodásan elboldogultunk. Először hozzájuk mentünk, ahol Laci a Xu Dan apukájával úgy beszélgetett, mintha világéletükben ismerték volna egymást, ( az angol játszotta a legnagyobb szerepet) mi a hímzésekről és egyéb lányos dolgokról „csevegtünk”.

Hazaért a férje, így elindultunk az óvárosba, hogy bepótoljuk a tegnap elmaradt Yu gardent és a Konfuciusz templom megtekintését. Természetesen először ebéd kínai módra, vagyis rengeteg minden és az óváros leghíresebb, legelegánsabb éttermében.

Itt szükség volt egy kis telefonos segítségre, mert én nem szeretem a csípős ételeket és azt sehogy sem tudtam elmagyarázni.

A Yu garden a Ming császárok egyik nyári rezidenciája volt ahol az augusztus hónapot töltötték ( hogy bírták ezt a párát fel nem foghatom)

A Konfuciusz templomot ma is használják, itt kevés külföldi volt. Többórás nézelődés és beszélgetés után megnéztük az Expo megmaradt pavilonjait – a magyart már lebontották, amit nem csodálok, hiszen amíg állt addig is sok pénzügyi baj volt vele. Szomorú látni az elhagyott üres területet, miközben rengeteg pénzt öltek bele.

Este felszedtük Mimi és most már ötösben láttunk neki az esti Pudong megtekintésének.

Vacsora a 88 emeletes Grand Hyatt Hotel 54. emeletén volt, olyan a panoráma, hogy a lélegzetem is elállt. A vacsora svédasztalos volt, nagy örömömre, mert én nem szeretem, ha kidobják az ételt. Rengeteg tengeri herkentyű volt, rákok, kagylók csigák, halak, egyik finomabb, mint a másik.

 

Sokáig beszélgettünk, és ideje volt indulnunk a metróhoz, de ők nem csak addig hanem hazáig vittek kocsival, - ami természetesen kb. Budapest-Gyöngyös távolság.