Szeptember 3 a Tiltott Város

A harmadik Ming császár Yongle 1403-ban költöztette ismét az udvart Pekingbe és elrendelte egy új palota építését. Annak alaprajza megegyezik a ma ismert palotáéval. Az építkezés 1406-1420 között zajlott és 200 000 ember dolgozott rajta. A császár 1421-ben költözött be.

A császári palota alapfelszerelése, lépcső, oroszlán, sárkány, kapu és rengeteg nagyméretű vizes- edény.

A hatása és a méretei leírhatatlanok, kb. az első 6 kapuig tudtam követni, hogy éppen hol vagyunk.

A látogatók beengedése, annak megszervezése minden elismerést megérdemel. A belépő 60 Yuan és béreltünk elektronikus idegenvezetést, legnagyobb meglepetésünkre magyar nyelven is van. Ennek ára 40 yuan és 100 yuan kauciót kell a készülékért letenni, amit visszaadtak a készülék leadásánál. A fülesen keresztül mindig elmesélték legalább dióhéjban, hogy az adott épületről, kapuról vagy udvarról mit lehet tudni. Valami elektronikus módon érzékelte, hogy éppen hol vagyunk.

Reggel fél 10-kor mentünk be és zárásig este 6-ig jártuk a palotát, sajnos kb. csak a felét láttuk, bár a vége felé az agyam már nem is volt képes befogadni a rengeteg csodát. Sajnos a pavilonokba nem lehet bemenni, csak üvegen keresztül lehet benézni, néhány nagyobb terembe a nyitott, de ráccsal elzárt ajtón keresztül lehet benézni. Az üvegek mocskosak, a kiállított tárgyak porosak, a termek sötétek. A fotózás így elég körülményes ( csak majd otthonról teszek fel képeket, mert nem kínlódok a laptoppal) A pavilonok nagy része elhanyagolt, a tetőkön kinőtt a fű, a faszerkezetekről lekopott a festés, a hatalmas ajtók korhadoznak.

A Palota udvarain nincsenek fák, nehogy magasabbra nőjenek, mint ahol a császár tartózkodik. A feleségek és ágyasok pavilonjánál már akad egy-két fa, de a személyes életterük egyáltalán nem volt fényűző.

A tiltott város egy aranybörtön és legalább is európai szemmel nagyon kényelmetlen.

Este pekingi kacsát vacsoráztunk, az étterem nagyon híres és ennek megfelelően csicsás, 5 emeletes, azon az emeleten ahol mi voltunk az egyik teremben kb. 80 asztal a másikban 12 volt.

A kacsától nem voltam elragadtatva, nem ajánlom senkinek, a leves kifejezetten ehetetlen volt, természetesen aranyárban adták.

Holnap a nyári palota következik.

Szeptember 2 a Nagy Fal

Reggel fél 8-ra mentünk a buszhoz ami a szállodához közel várt minket. Kínai csoporttal csináltuk meg ezt a túrát. A kínai idegenvezető roppant lelkes és roppant hangos volt, ha nem üvöltött volna annyira, még többet megértettem volna abból amit beszél.

A Nagy Falat láttuk, tehát voltunk Kínában. A fal 10 000 li ( kb. 6500 km) . A badalingi szakaszra mentünk, természetesen itt van a legtöbb turista, de nem volt most tömeg. Nagyon nagy és nagyon meredek, de hősiesen felmásztam, igaz jó pár pihenőt beiktatva.Sikerünk itt is tökéletes volt, többen fényképeszkedtek velünk. Hiába a kuriózum az kuriózum.

A túra során megnéztük a Ming Császárok panoptikumát, ahol mind a 14-et szépen bemutatták, leghíresebb tetteiket ábrázolva, én már a felénél belezavarodtam, hogy ki kinek a fia, ki kit ölt vagy akart megölni, az biztos, hogy az utolsó felakasztódott. Voltunk egy jade kiállításon is, gyönyörű szobrok és használati tárgyak készülnek belőle, egy barlangszerű valamibe, mintha bányában lennénk – mutatták be a különböző jade típusokat. Majd jött a meglepetés, vásároljunk jade ékszereket- nem vettünk- nagyon drágák. Gondolom az idegenvezető százalékot kap a vásárlások után.

A túra utolsó állomása az egyik Ming császár feltárt sírja volt. A sírdombot 1956-ban tárták fel – a külső építmények ismertek voltak- a sírkamrák 9 és fél méter magasak jade kőből épült, teli van trón székekkel, áldozati oltárokkal. A koporsók hatalmas piros ládák- nem tudom milyen anyagból van - mellette ugyan olyan anyagból hatalmas ruhás ládák. Az itt megtalált tárgyakat a múzeumban mutatják be. Korona, nyuszifüles arany sapka, ruhák, ékszerek, császári övek, arany és ezüst pénzek, valamint képek a sírdomb feltárásáról.

Kellemesen elfáradtunk, de a busz nem hozott vissza az indulási helyig, hanem az egyik metró megállótól nem messze kitett mindenkit. Péntek este a pekingi csúcsforgalomban metróval utazni, hát nem semmi. Soha többet nem fogom azt mondani, hogy Pesten valamelyik járművön sok az utas. Vacsi, a változatosság kedvéért gombás rizst választottam, mielőtt bárki kíváncsiskodna, ragyogóan tudok pálcikával enni, csak olyan sokat adtak, hogy nem fért be a hasamba. Némi kínlódás a wifivel és szunya. Holnap a Tiltott Város jön.

Szeptember 1. Utazás Pekingbe.

Ma vagyok 60 éves és jelenleg a Pekingbe tartó expressz vonaton ülünk.

Korán keltünk, mert a pályaudvar kissé messze esik a tengerparttól. Busszal 1 óra 20 perc. Roppant érdekes útvonalon jött a busz, Shanghai külvárosain keresztül, ahol rizsföldek és gyümölcsös kertek váltogatják egymást az emeletes házakkal. A pályaudvarnál hatalmas többszintes autópálya-rendszer van. Maga a pályaudvar sem piskóta, 3 szintes, mozgólépcsők és liftek hozzák-viszik az embereket. Hatalmas kijelzőkön egyértelműen fel van tüntetve minden vonat és hogy melyik kapun keresztül lehet megközelíteni. Elektromos beengedő rendszer van, ahová a jegyet be kell dugni és csak akkor enged át (majd kifelé is így lesz).

A vonat jelenleg 306 km/óra sebességgel halad és az előbb jöttünk keresztül a Jangce folyón.

Augusztus 31. Feng Jin Zhen, 枫泾镇

Utolsó napunk Shanghaiban, ezért Mimi javaslatára csak egy közeli helyre mentünk. Na ezt úgy kell elképzelni, mintha busszal mennénk Pestről Debrecenbe. Néhány szót a buszokról. Daewoo buszok járnak, mindegyik légkondicionált, és mutatja éppen hány fok van, ha eléri a 30-at, visszaadják a viteldíjat, természetesen nem éri el. A járművek legfontosabb alkatrésze a duda, amit egyszerre nyomnak a gázzal- féket csak legritkább esetben használnak. Úgy néz ki, hogy senki sem enged el senkit, azt mégis mindenki pillanatok alatt tovább jut.

Ez a falu is a nagy csatorna mellett fekszik, sajnos ennek nagy része megsemmisült, a hajdan 1610 km-ből már nem sok hajózható- legalábbis kínai méreteket tekintve. A csatorna két partján apró házak és üzletek, magasan felívelő kőhidak. Nyár végére való tekintettel, nem sok ember sétált itt és európai embert nem is láttunk. A lakások enyhén szólva nem kényelmesek itt, a komfortra pedig szót sem szabad vesztegetni, de az emberek barátságosak és mosolygósak. Az élőben játszott madzsong parti, teljesen más, mint ami a PC-n van. Arról nem beszélve, hogy tétben játszották, - ami alátét volt, de hogy hogyan számolnak el azt nem tudom. Megebédeltünk, szerencsére nem sok mindent rendelt Mimi, így képes vagyok felsorolni: gombaleves, valami zöldség- ami átmenet az uborka és a tök között – ez szójababbal volt keverve, tofu, nem rossz, de nem leszek függő tőle, hús ami széles zöld levélbe volt tekerve- az nem ehető, le kell bontani róla, és rizs.

Hazafele egy viszonylag gyorsjáratú buszt fogtunk ki, rávert a saját menetidejére vagy 20 percet.

Leszálltunk a Tesconál, hogy a holnapi útra bevásároljunk. Mivel sok motyónk volt én leültem a bejáratnál, hogy megvárjam Lacit és Mimit. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is leplezetlenül megbámultak. Pedig nem is vagyok tejföl-szőke- bár a sok fekete hajú ember között kétségkívül szőkébbnek látszom mint otthon, azt ráadásul még a szemem is zöld. Nem tudnám álcázni magamat. A nemzetiségünket már annyiszor megkérdezték, hogy álmomból felébresztve is el tudom mondani kínaiul: wo shi xiongyali ren. ( kiejtés: voa sí sungjali rén).

Hazaérve gyorsan összepakoltunk és korán alvás, holnap utazunk Pekingbe.

Augusztus 30. Shanghai Xu Dannal

Shanghai a legszebb arcát mutatta, köszönhetően Xu Dannak és férjének nagyvonalú vendéglátóinknak.

Ma Xu Dan várt minket a 8as metró egyik állomásán. Mimi elment az anyukájához és nyelvtudásban csak magunkra hagyatkozhattunk. Xu Dan hozott magával egy Ipad-t így aztán jó barátunk a Google, és csodásan elboldogultunk. Először hozzájuk mentünk, ahol Laci a Xu Dan apukájával úgy beszélgetett, mintha világéletükben ismerték volna egymást, ( az angol játszotta a legnagyobb szerepet) mi a hímzésekről és egyéb lányos dolgokról „csevegtünk”.

Hazaért a férje, így elindultunk az óvárosba, hogy bepótoljuk a tegnap elmaradt Yu gardent és a Konfuciusz templom megtekintését. Természetesen először ebéd kínai módra, vagyis rengeteg minden és az óváros leghíresebb, legelegánsabb éttermében.

Itt szükség volt egy kis telefonos segítségre, mert én nem szeretem a csípős ételeket és azt sehogy sem tudtam elmagyarázni.

A Yu garden a Ming császárok egyik nyári rezidenciája volt ahol az augusztus hónapot töltötték ( hogy bírták ezt a párát fel nem foghatom)

A Konfuciusz templomot ma is használják, itt kevés külföldi volt. Többórás nézelődés és beszélgetés után megnéztük az Expo megmaradt pavilonjait – a magyart már lebontották, amit nem csodálok, hiszen amíg állt addig is sok pénzügyi baj volt vele. Szomorú látni az elhagyott üres területet, miközben rengeteg pénzt öltek bele.

Este felszedtük Mimi és most már ötösben láttunk neki az esti Pudong megtekintésének.

Vacsora a 88 emeletes Grand Hyatt Hotel 54. emeletén volt, olyan a panoráma, hogy a lélegzetem is elállt. A vacsora svédasztalos volt, nagy örömömre, mert én nem szeretem, ha kidobják az ételt. Rengeteg tengeri herkentyű volt, rákok, kagylók csigák, halak, egyik finomabb, mint a másik.

 

Sokáig beszélgettünk, és ideje volt indulnunk a metróhoz, de ők nem csak addig hanem hazáig vittek kocsival, - ami természetesen kb. Budapest-Gyöngyös távolság.

Augusztus 29 Shanghai

Reggel különböző bankügyeket intéztünk és megpróbáltunk mobil internetet vásárolni, de olyan eszméletlen drágán adták, hogy lemondtunk róla, majd ha lesz wifi valahol, akkor feltöltöm az irkálásomat.

Szóval bementünk Shanghai belvárosába, busszal, majd az 1es metróval. Shanghaiban összesen 11 metró vonal van és egyik sem rövid, az 1esnek Laci megszámolta a megállóit 28 db van neki. Ennyit a dimenziókról. Van Shanghai kártyánk, mindenütt azzal fizetünk a közlekedésért, a buszon van egy képernyő, ahhoz kell érinteni, kiírja hogy mennyit vont le és azt is, hogy mennyi pénz maradt a kártyán. A metrónál, amikor bemegyünk kell odadugni, kiírja mennyi pénzecske van és amikor kijövünk akkor vonja csak le, természetesen az újbóli odaérintés után, nem fizetsz nem tudsz kijönni. 9 megállót mentünk és 3 jüan vagyis 90 forintot fizettünk fejenként.

Először a Shanghai múzeumba mentünk, ami teljesen ingyenes mindenkinek, nemcsak a kínai embereknek.

Az épület modern, de nagyon jó felépítésű 3 emeletes és nagyon szép dolgok vannak kiállítva, bronz és porcelán edények, szobrok. Ruhák a különböző nemzetiségek viselete, kézimunkák és bútorok, valamint kalligráfia –hogy hányféle írásmód van, sosem gondoltam volna- viszont az ecsettel írott szöveget nem tudtam olvasni, csak néhány jelet ismertem fel.

Taxival átmentünk az óvárosba. Régi épületek, templomok, tó, rajta egy híd amely kilencszer törik meg ( minek építenék egyenesen, mikor kacskaringósan is lehet) ez állítólag jó a gonosz szellemek ellen. Sajnos mire odaértünk a Yu garden már be volt zárva, tehát lesz még egy utunk erre a részre.

Ma nem volt kegyes hozzánk az időjárás, bár a monszunnak már régen vége, de hol megáztunk, hol megszáradtunk, a gőzfürdő feeling csodás.

Lesétáltunk a Huangpu folyóhoz, de a hajókázás elmaradt, mert újabb adag zuhit kaptunk a nyakunkba. Így a parton a Bund-on sétáltunk ( itt nem az autók mennek a folyóparton, mint Pesten, hanem egy szédületes magas kiépített sétány van végestelen végig. A túlpart úgy néz ki mint Manhattan a kanyarodó folyóval és a felhőkarcolókkal.

Este 7 órakor az összes épületet kivilágítják, fényárban úszik minden. Nagyon sokan sétálnak kint, addigra már elviselhető az időjárás. Ahogy ballagtunk a Metróhoz, Mimi és Laci bementek vásárolni egy boltba én meg ücsörögtem egy padon és egy fiatal párral beszélgettem kínaiul. Megértették, amit mondtam és én is értettem őket. Ez nagy sikerélmény volt nekem.

Holnap egésznap Xu Dannal fogunk csavarogni a városban, a Pudong következik, majd este vacsora, bízom benne hogy nem lesz olyan eszméletlen mennyiségű kaja, mint tegnap.