2011. szeptember 9., péntek

Szeptember 7 Hanging Temple (悬空寺) Datong Függő kolostor

A szállodában reggeliztünk, benne volt a szobaárban. Hármunknak csak 350 yuan volt egy éjszaka. Viszont nem tudtunk kártyával fizetni, mert itt csak lehúzós volt, a miénk pedig chippes. (ez az egyetlen negatívum amit tudok mondani).
Datong egy eszméletlen randa város, ezzel szemben hatalmas építkezések zajlanak, pár év múlva biztosan más lesz az arculata. Itt a műemlékvédelem nem úgy működik mint nálunk, hogy mindegy mennyire ócska, egészségtelen és menthetetlen, meg kell tartani, hanem eldózerolják, és a régi stílusban , de új korszerű anyagokból a mai követelményeknek megfelelően kialakítanak egész városrészeket. Pár év múlva senki nem fogja megmondani róla, hogy az nem évszázados épület. Na de nem ezért jöttünk Datongba, hanem hogy megnézzük a Xuankongi függő kolostort és a Yungangi barlangokat.
A kolostor jó 80 kilométerre van a várostól. Úgy gondoltuk elég öregek vagyunk hozzá, hogy ne buszozzunk annyira messzire, ezért megalkudtunk egy taxissal és így nagyon kényelmesen utaztunk. A kolostor képeken nagyobbnak néz ki, legalább is én sokkal nagyobbnak gondoltam.





Iszonyú magasan van a sziklafalon és nagyon keskeny. Sajnos rengeteg ember volt, de az a művészet ha az ember lánya úgy fotóz, hogy lehetőleg ne legyenek emberek a képeken.


A szobrok természetesen porosak, koszosak, kopottak. Ez már csak turista attrakció, nem szolgál vallási célokat. A taxis rábeszélt minket, hogy elvisz egy sokkal szebb helyre, ami csak 16 km-re van. Így neki indultunk és hamarosan Hengshan 2000 méteres lejtőin találtuk magunkat. Kocsival egész magasra fel lehetett menni, és onnan lanovkával mentünk tovább.


Sikerült félretennem a tériszonyomat és tátott szájjal bámultam a hegyeket és a sziklafalhoz lapuló kolostorokat. Ez egy ma is funkcionáló taoista templomrendszer, de gondoltak a turistákra és kényelmes utak kanyarognak egyik templomtól a másikig, természetesen eszméletlen sok lépcsővel fűszerezve. Itt a Buddhák szépen karban vannak tartva, sok szerzetes is volt, inkább öregek mint fiatalok. Ez sokkal jobban tetszett, mert nem volt tömeg, csendes volt és nagyon szép.



















Hazaautóztunk és a szállodában vacsiztunk, nagyon jó kaját választottam magamnak- teljesen egyedül- csirke volt finom zaftos valami zöldséggel és mifannal (rizzsel). Egyáltalán nem volt csípős.


2011. szeptember 8., csütörtök

Szeptember 6 indulás Datongba

Délelőtt már csak Peking legnagyobb könyvesboltjába mentünk, ami alapterületre, mint a Corvin, csak éppen 6 emelet magas és van egy alagsor is. A könyvek nagyon szép kiállásúak, bár a regények és egyszerűbb könyvek nem olyan fehérített papírra készülnek mint nálunk, érzésem szerint a belív kb. 65 grammos lehet, míg a borító 200 gr.-nál nem nehezebb, viszont, majd mindegyik füles borító, fóliázott, valami különleges lakk van rajta, de nincs teli aranyozva, mint otthon.

A vonat háromnegyed négykor indult Datongba a Nyugati pályaudvarról. Ez nagyobb, mint nálunk a repülőtér, bár nem olyan modern, mint ahová Sanghaiból érkeztünk.




 A vonat sem olyan kényelmes és sokan is vannak, viszont elképesztő hegyek között tartunk úti célunk felé.

Az út nagyon hosszú volt, 6 óra a vége felé már nagyon nyűgös volt mindenki és a vonaton egyre nagyobb volt a zaj.
A szálloda a vasútállomással szemben van és klassz. Ezt merem ajánlani bárkinek.
Este vacsira bedobtunk fejenként egy-egy rament és utána gyors alvás.

Szeptember 5 Láma templom, Ég temploma

 
Ma a vallás jegyében telt. Egy rakat eszméletlen poros Buddhát láttunk, de a templomok és a park csodálatosan rendben van tartva.




A Láma templom, Yonghe-gong a legnagyobb tibeti templom és kolostor Pekingben, sokkal régebbi, mint a mai zavaros viszonyok Peking és Tibet között. 1694-ben emelték Kangxi császár idején. Az ő negyedik fia lakott itt, míg meg nem szerezte a trónt. Ezután alakították templommá.A Qing korban csak évenként egyszer nyitották meg. A lámaista templom együttes pavilonok sorozatából áll és a mai napig élnek benne szerzetesek. Ebben a templomban található a világ legmagasabb Buddha szobra ( szerintem a legporosabb is, hogy miért nem takarítják meg szegényt, el nem tudom képzelni) összesen 26 méter magas, ebből 18 látszik és az ellensúly a föld alatt 8 méter.


 Bár a templom Peking közepén van, még is végtelenül csendes és békés. Sokan járnak ide imádkozni, még a sima hétköznapokon is.
Az Ég temploma Tien tan volt a következő cél. Ez a templom egy hatalmas park közepén áll és 1420-ban épült. A mindenkori császár évenként egyszer kijött ide és itt tartották a téli-napforduló szertartásait. Az utolsó szertartást 1914-ben az önjelölt császár Yuan Shikai végezte el.




A templom együttes legmagasabb és egyben legnagyobb épülete az Égi Imádságok Csarnoka ez 1420-ban épült. Háromszintes, csúcsos tetejét 50ezer kékes mázas cserép fedi.Egyetlen szög nélkül ácsolták, gerendák és szarufák sincsenek benne, 28 oszlop tartja a középső 4 oszlop 20 méter magas.
A parkban nagy élet folyik, természetesen itt is van fedett folyosó, ahol a nyugdíjasok nagy kártyacsatákat folytatnak.
Este a Tiananmen térre mentünk. Betartottuk az útikönyvek ajánlását és a déli oldalról léptünk be a térre.




Ezen a végén van a Mao emlékmúzeum (egy hatalmas épület) a tér körüli a Parlament, a Nemzeti múzeum és különböző diplomáciai épületek vannak. A téren van két legalább 20 méter hosszú kivetítő fal, ahol Kína különböző tájait mutatták be. Valamint itt van a zászló is, amit a nap végén levontak. Ezután már indulhattunk is vacsorázni.


2011. szeptember 6., kedd

Szeptember 4. A Nyári Palota

 
Az új Nyári Palotában a Yihe Yuanban voltunk, melyet az 1880-as években hoztak létre az elpusztult Nyári Palotától nem messze. Az egész egy hatalmas park, dombokkal egy óriási tó körül. A Nyári Palota sokkal emberibb és barátságosabb, mint a tiltott város.




A különálló pavilonok nagy részét egy fedett folyosó köti össze és így válik a kínai építészet harmonikus egésszé. A faszerkezetű folyosó 728 m hosszú és minden tető gerendája festménnyel van díszítve. Megnéztük a márvány hajót, ami természetesen úszni nem tud, csak áll a part mellett.


 Ezt Cixi anyacsászárné építette, állítólag a haditengerészettől elsikkasztott pénzből. Majd megnéztük a Hála és Hosszú Élet Templomát, ez a legmagasabb pontja a kertnek, rengeteg lépcsőn kell felmászni, de elképesztően pazar kilátás nyílik a tóra és a lent lévő pavilonokra.


Sajnos a kiállított tárgyak itt is mindenütt vastagon porosak, a pavilonok jó része elhanyagolt.
Cixi nagy rajongója volt a Pekingi Operának, ezért készült egy színház pavilon is. Ez 3 emeletes, és alul volt egy pince is, hogy a jó és rossz szellemek az előadás idején tudjanak a színpadra közlekedni, valamit tartozott az egészhez egy víztartály is (hogy az minek- lehet úsztak is?).




Amikor ehhez a pavilonhoz értünk, kezdődött egy táncos, hangszeres előadás, nagyon kellemes volt. Nem maradtunk zárásig, hanem 5 órakor szépen hazaindultunk, az a 8 óra amit a parkban töltöttünk bőven elég volt.





Holnap a különböző templomokat fogjuk megnézni.