2016. szeptember 3., szombat

Shanghai családi ebéd



Szeptember 3 Shanghai családi ebéd

Mimi meghívott minket az unokatestvéreinek szervezett ebédre, a Nanjing roadon, 南京路 Nánjīng lù. Nem ám csak úgy beül a család egy étterembe, hanem privát szobát foglal, nagy kerekasztal középen, külön pincér.


 Szóval meg van adva a módja rendesen.  Összesen 12 személy volt. Szerencsére ezt tudtuk előre és mindenkinek készültünk ajándékkal. Budapesti látképes hűtő mágneseket ajándékoztunk. Hatalmas nagy trakta volt, egy lagzinak is bevált volna.


















Utána a Bundon 上海外滩 Shànghǎi wàitān sétáltunk. 

A tömeg hatalmas a város gyönyörű. 






















Hajóval átmentünk a túlpartra és késő este indultunk haza, az utolsó vonattal.


2016. szeptember 2., péntek

Oh my China, Shanghai múzeumok, 上海博物馆 Shànghǎi bówùguǎn


Szeptember 2 Shanghai múzeumok
上海博物馆 Shànghǎi bówùguǎn

A városba az előző utazásunk után átadott gyorsvonattal 铁路 tiělù utaztunk be.



 Naponta 36 vonatpár közlekedik Jinshan 金山 Jīnshān és Shanghai 上海 Shànghǎi központja között.
Így most csak félóra és bent vagyunk a központban. 
A természettudományi múzeummal kezdtünk, 上海自然博物馆 Shànghǎi zìrán bówùguǎn.
2015 áprilisában adták át, hatalmas nagy. Amikor mi érkeztünk már 570 ember volt bent, de fel sem tűnt. A beengedhető létszám összesen 5700 fő. Hiába itt mások a dimenziók.  Magamtól biztosan nem mentem volna el, de Lin ezt választotta.



A végén beültünk egy 4D előadásra.



Ami nagyon aranyos volt, tetszett. Utána átmentünk a Shanghai múzeumba, 上海博物馆 Shànghǎi bówùguǎn, ez változatlanul ingyenes,


de már nagyon fáradtak voltunk, így nem sokat nézelődtünk, hanem hazaindultunk.
Azért még a metró aluljáróban lévő régi Shanghai belefért.




2016. szeptember 1., csütörtök

Oh my China, születésnap, 生日 Shēngrì

Szeptember 1. A születésnap.
生日 Shēngrì


Alaposan elaludtunk. 9 órakor ébredtünk fel. Reggeli után piacra mentünk. 
 
Nem túl nagy piac, de annyiféle zöldség és gyümölcs van, hogy az ember nem győz válogatni.  Mikor mindent megvásároltunk, itthon Mimi neki állt főzni. 
 
 Akkora szülinapi ebédet alkotott, hogy csak lestem.
 Volt édesburgonya, 红薯 hóngshǔhal rák 螃蟹 pángxièmogyoró 花生 huāshēng, friss szójabab 黄豆 huángdòu, sulyom 菱角 língjiǎo ,  Linék, hoztak bambuszos sertéshúst 猪肉 Zhú zhūròu, meg egy nagyon szép tortácskát 蛋糕 dàngāo.
 Évek óta nem volt szülinapi tortám.
 Lacitól pedig a kedvenc sárkánygyümölcsömet 火龙果 huǒlóng guǒ  kaptam.




Ebéd után mindannyian aludtunk egy jót, majd megint sétálni indultunk. Most más irányba, a tengeri szellő végig kellemesen fújt. Egy nagy parkban jártunk, középen egy akkora tó van , mint  otthon a Városligetben. Itt sétálnak az emberek, öreg, fiatal egyaránt, gyerekkel, kutyával. ( kutya szart nem láttunk, és csupasz fenekű gyereket sem). Ma már meg sem kottyant a 2 óra erős séta. Karcsúak leszünk, mire haza megyünk


2016. augusztus 31., szerda

Oh my China, A halászfalu Jin Shanban. 金山嘴渔村Jin Shan Zui Yu Cun


Augusztus 31. A halászfalu Jinshanban.

金山嘴渔村 Jīnshān zuǐ yúcūn


Délelőtt taxival mentünk. Lin is jött velünk.
Ez az utolsó halászfalu Shanghaiban, ahol még a halászatból élnek. Igyekeznek kihasználni ezt, mint vonzerőt. A Hangzu-i öböl vize frissíti a folyócskát és a belső tavat, ami körül végig sétaút van, hidacskával és sok-sok zölddel.






A kertekben rengeteg zöldség terem, olyanok is, amiket még soha nem láttunk. Az emberek kedvesek, barátságosak. Vásároltunk, apró szárított rákot


 és kaptunk egy férfitől cukor Tian Lu Su-t erre először azt hittem kukorica, mert teljesen úgy néz ki.


Lementünk a kikötőbe. Az öböl vize az erős szélben teljesen fel volt kavarodva, így piszkos sárga színű volt.

A halászok, már a hajókat mosták.
A halpiacon a fogás nagy része már elkelt.




Miután mindent végig néztünk hazasétáltunk a tenger mellett, és az új metróállomásnál felszálltunk a buszra, hogy ebédelni menjünk. 

Ebéd után a Tescoba vásároltunk és hazajöttünk. Én megint aludtam egy sort. Laci és Mimi visszament sört venni.







Az esti séta a tengerparton vezetett.
Legnagyobb megdöbbenésemre 
a strand már nem ingyenes, hanem fizetni kell, így nem mentünk le a vízhez.