Rengeteg ember volt ott, már ahhoz több mint félórát kellett sorba állni, hogy egyáltalán bejussunk a terembe. Még így is, hogy kb annyi embert engedtek be, amennyi kijött, csak a tömegnyomor a helyes jelző. ennyire sok emberhez kicsi volt a tér. Volt ruhatár, nekünk volt annyi eszünk, hogy beadjuk a kabátunkat, de ez nem volt elmondható mindenkiről, igaz a ruhatárért fizetni kellett, na az a magyar embereknél már egy elrettentő dolog.
A programok leírva kecsegtetőek voltak, de szembesülve az 1-2 kis asztalka pár szék és a mindenhová hosszú sorokba álló tömeggel, elment az ember kedve mindentől.
A terem egyik felében elkerítettek egy pástot, ahol harcművészeti verseny és bemutató volt, néhány székkel körbevéve.
A másik felében egy kis színpad volt, pár sor székkel és túl hangosított zenével.
Wang mester viszont finomat főzött. Hústáskát, a Laci kedvencét ettük.
Míg Laci a Thaicsi bemutatót nézte, mi Mimivel bóklásztunk. megpróbáltam a kínai zsinórfonást, bonyolultabb, mint gondoltam.
Majd egy tea szertartást bemutató kislánnyal beszélgettünk, na ez roppant macerás és hosszú időt vesz igénybe. Érdekes az a tálca, amin készítik a teát, a kifolyó víz abba folyik bele. illetve, az első forrázatot kiöntik, hogy az nem jó.
Összességében, rossz szervezés és számomra nagy csalódás volt ez a rendezvény.
