2019. október 1., kedd

Üzbegisztán, Buhara III. rész Csasma -Ajub mazar, чашма аюб, Ismail Samani mausoleum, Városfal, Talipach kapu, талипач ворота

2019. október 1.
Csasma-Ajub, чашма аюб  mazar, a csodatévő hely.
 A Csasma-Ajub mauzóleum, Jób forrása, a vallásos építészet egyik emlékműve Buharában. Ennek az épületnek a nevét, Szent Ajub, a Bibliai Jób próféta tiszteletére adták. A legenda szerint, Jób buharai megjelenése előtt, a szörnyű aszály miatt, a környéken lakó emberek a szomjúságtól haltak meg. Mikor meglátták a vándorló prófétát, kérték, hogy segítsen rajtuk.Jób a földre csapott botjával, és abban a pillanatban, forrás tűnt fel, hideg, tiszta vízzel. Az emberek, a mai napig úgy gondolják, hogy ez a víz, gyógyító erejű.
A Csasma-Ajub mauzóleumot a XII. században építették, a Karahánidák (egy Közép-Ázsiában uralkodó, török eredetű dinasztia) alatt. 
Négy egymásból nyíló helyiségből áll, ezek mindegyike fölé egy-egy kupolát emeltek, de mindegyik kupola más és más alakú, az egyik csaknem csúcsos, egészen toronyszerű.
 A Csasma-Ajubban több sír is található, ezek közül a legkorábbi a híres teológus- és hadász tudós, Khoja Hofiz Gunzhori sírja, akit 1022-ben ide temettek. 
 Jelenleg a Vízmúzeum van az épületben, a kiállítás bemutatja a régió vízellátásának történetét.
 A legérdekesebbek, a kerámia vízcsövek, a réz vizes edények és a vízhordásra szolgáló bőrtömlők.

A mazarban, máig csobog egy kis hideg vizű forrás. 
Azt tartják, hogy feltétlen inni kell a forrásból származó kristálytiszta vízből és gyógyulást kérni Szent Jóbtól.
és mindez itt van orosz nyelven is



Ismail Samani mauzóleum

 A Szamanidák mauzóleumát 892 és 943 között építették. Tény, hogy az ortodox szunnita vallás törvénye szigorúan tiltja a mauzóleumok építését a temetkezési helyek fölé, emeli ki a Szamanid mauzóleum jelentőségét, amely a közép-ázsiai iszlám építészet legősibb és egyetlen emlékműve a Szamanid-dinasztiának.

Ismail Samani mellett, a mauzóleumban apja, unokaöccse valamint a dinasztia több tagjának sírja is megtalálhatók.A szentélyt Buhara egyik legrégebbi műemlékének tekintik -azt állítják, Dzsingisz kán inváziójának idején az épületet elárasztották iszappal. Így , amikor a mongol hordák elérték Buharát, a szentély megmenekült a pusztulástól. A helyszínt, csak 1943-ban fedezte fel V. A. Shishkin szovjet régész, és két évre volt szükség a feltáráshoz.
Az épület szerkezete hasonló az ősi perzsa tűz templomokhoz, négyzet alakú, és a Mekkában lévő Kába kőre emlékeztet, míg a nehéz sarokfalak a szogdi (ókori, iráni nép, az Amu-Darja felső folyásánál)építészeti stílusokból származnak.


 Az égetett téglaépítés ősi hagyományait alkalmazták, de jóval magasabb színvonalon. A mauzóleum falán váltakozva, vízszintese és függőlegesen vannak a téglalapok. Ezeknek a bonyolult mintáknak köszönhetően, a mauzóleum másképp néz ki, minden napszakban.

 A párkány mentén lévő téglagyűrű lánca, a perzsa gyöngyökre emlékeztet, melyeket sok közép-ázsiai palotán az iszlám előtti időszakban alkalmaztak.

 Az épület egyes részeinek téglalapjai, egymásba illesztett mintákkal rendelkeznek, ami növeli a szerkezet szépségét, és mutatja építőinek művészi képességét. A homlokzatot bonyolult díszítés borítja, kör alakú mintái emlékeztetnek a napra - ami általános kép a zoroasztriani művészetben.

  
A szentély szinkretikus stílusa (különböző vallási, filozófiai, műveltségi irányok, elemek elegyítése, összehangolása) a IX. és X. századot tükrözi - azt az időszakot, amikor a térségben még mindig nagyszámú zoroasztrikus népesség élt, akik akkoriban kezdtek el az iszlámhoz térni. A szentély magassága körülbelül 35 méter, négy egyforma  kialakítású homlokzattal. Az épületben négy belső boltív van, amelyekre a kupola került. 

 Ezt a négyívű kialakítást, Közép-Ázsia számos szentélyében használták. A mauzóleum mind a négy oldalának tetején tíz apró ablak található, melyek a szellőzést biztosítják az épület belsejének.





Talipach kapu, талипач ворота
A mauzóleumtól nem messze van a megmaradt városfal egy része és a  Talipach kapu, талипач ворота
Buhara fennmaradt északi kapuja a Talipach kapu, melyet a XVI. században építettek a város erődítményének részeként I. Abdullah Kán uralkodása alatt. Buharának 11 kapuja volt, az ezeket összekötő falak nem maradtak fenn, valamint a kapuk is elpusztultak kettő kivételével. A fal vályogból épült a kapu égetett téglából.







 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes. Bárhova mentetek mindenhol az igen régmúltba kerültetek. Fantasztikus élmény lehetett. És milyen szépségesek ezek az épületek.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek, és most, hogy írom, még több dolgot fedezek fel, Laci azt mondta visszamenne

    VálaszTörlés