2019. október 5.
A városban, annyi a látnivaló és a műemlék, hogy több nap sem elegendő rá.
Az épület perzsa stílusú. Egyetlen türkiz színű, bordázott és díszes rozetta mintázatú kupolája a nyolcszögletű épület tetején áll.
A hajdan volt medreszének és khanakának már csak az alapjai vannak meg és a négy minaretből is csak kettő áll, melyek 30 méter magasak.
Az épület belseje ugyanilyen látványos.
A márvány kerítéssel körülvett hét márvány sírkő valójában csak mutatja az alatta lévő kriptában elhelyezkedő sírokat, melyekben a testek nyugszanak.
A történelemben rendszeresen bukkannak fel különösebbnél különösebb legendák a néhai hatalmas uralkodók nyughelyével kapcsolatban. A legismertebb a fáraó átka, ahol Tutanhamon sírját feltáró kutatók titokzatos halálairól regélnek. Azonban Közép-Ázsia legrettegettebb uralkodója, Timur Lenk átkáról kevesebben tudnak.
Timur Lenk 68 éves volt, amikor élete újabb hatalmas hadjáratára készülődött a legnagyobb ellenfele, Kína ellen. Hatalmas 200 ezer fős seregét előkészítve, 1405 februárjában már Otrár városában tartózkodott, amikor a hirtelen nagyon zordra fordult időjárás megakasztotta továbbhaladását. A seregével folyamatosan vonulva, és minden előkészületet figyelemmel kísérve, az idősödő uralkodó váratlanul megbetegedett és még váratlanabbul, február 18-án elhunyt.
Timur Lenk már régóta számolt halálával és elő is készítette a végső nyughelyét Sahriszabzban, a kedvenc idősebb fiai mellett. Ugyanott, a Kök-Gumbaz mecset mellett nyugodott édesapja és lelki vezetője is. Ugyanakkor 1403-ban, a fiai halála után, a szintén trónörökösnek szánt, de korán elhunyt unokája, Mohammed Szultán számára is belekezdett egy hatalmas mauzóleum építésébe. Ez lett a Gur-i Emír. Kedvenc unokája emlékére Timur Lenk a világ legszebb nyughelyét akarta létrehozni. A mázas lapokkal borított kupola 64 gerezdje például Mohammed próféta életéveire utal.
A nagy uralkodó végrendelkezése szerint a testét Sahriszabzban kellett volna végső nyugalomra helyezni. Azonban halálának hirtelensége és a rossz időjárás miatt, holttestét nem tudták átvinni a behavazott hágókon, így a szamarkandi Gur-i Emírben temették el, hatalmas pompával. Ekkor a mauzóleum még nem volt kész, befejezése – ahogy a most is látható nefritből készült síremlék – már Ulugbek nevéhez köthető. Ulugbek az 1426. évi kínai hadjárata során két hatalmas, sötét zöld nefrit tömböt szerzett meg. Azokat elhozatva Szamarkandba, kifaragtatta belőlük nagyapja síremlékét, felvésetve rá Timur Lenk genealógiáját egészen Dzsingisz kánig, a kő megszerzésének történetét és egy átkot: „Mind, aki megsérti nyugalmamat ebben vagy a túlsó életben, szenvedéseket és halált hoz magára és házára.”
1740-ben Nádir sah, Perzsia uralkodója hadjáratot vezetett Khiva és Bukhara ellen, legyőzve azoknak seregeit. Mivel Szamarkand akkor már Bukharához tartozott, így az is a sah kezére került. Nadír a lázadozó üzbégek lecsendesítésére húszezres sereget küldött Szamarkandba, azt is megparancsolva nekik, hogy vegyék le a Bibi-Khanum mecset nagykapuját, illetve hozzák el Timur Lenk nefrit sírkövét és vigyék el Meshedbe. Ezt meg is tették, azonban kis idő elmúltával – a legenda szerint – a sah álmában megjelent Bereke, Timur Lenk lelki vezetője és javasolta neki, hogy vigye vissza a sírkövet, elhelyezve azt úgy, ahogy korábban állt. A sah megijedt és el is rendelte a kő visszaszállítását. A hagyomány szerint az út során a kő leesett és összetört. A szamarkandi mesterek kapcsolták utána össze. Azonban a sah döntése már túl kései volt – 1747-ben hatalmas földrengés rázta meg Iránt, elpusztítva az ország nagy részét, magát a sahot pedig ugyanebben az évben a legközelebbi környezetének tagjai álmában meggyilkolták.
Ezután nagyon sokáig senki nem mert hozzányúlni a rettegett emír sírjához. Ugyan a mauzóleum az idő viszontagságai miatt kezdett összedőlni, a romokat a helybéliek elkezdték széthordani, de a sírkövet és a Timuridák sírhelyeit tiszteletben tartották.
A szovjet időszakban Gur-i Emír fontos műemlék lett, hivatalosan elveszítve a szakrális jellegét. Természetesen a helyiek soha nem feledkeztek meg az épület szentségéről és az uralkodó átkáról. Műemlékként a helyszín számos kutatót és szakembert vonzott. Elkészültek az első felmérések, megindultak az első régészeti feltárások. 1941 júniusára megszületett a terv, hogy felnyitják a sírkamrát. Az 1941. június 19-i híradások szerint már felnyitották az emír két fiának, Miran Sah és Sahruh temetkezéseit, illetve Ulugbek kamráját. A maradványokat óvatosan kiemelték, majd vizsgálatra elszállították. Timur Lenk sírjára június 19-én került sor. Először leemelték a nefrit sírkövet, majd június 20-án, elkészítve a megfelelő dokumentációt, hozzákezdték a holttest exhumálásához. A felnyitásnál régészek, antropológusok és operatőrök vettek részt, az utóbbiak minden egyes pillanatát dokumentálták a folyamatnak. Erről az eseményről azonban az újságok nem számoltak be. 1941. június 22-én, vagyis két nap múlva Németország hadüzenet nélkül lerohanta a Szovjetuniót…
Csatoltuk a Trud című orosz nyelvű újság 1941. június 19-i kivágását is a sírhely feltárásáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése