Most olyan hely következik megint, amiről sohasem hallottam, nemcsak magáról kertről, de a városról sem. Szóval beültünk a buszba és elindultunk dél felé, az egyre jobban magasodó hegyeket sem tudtam hová tenni. (azt hittem tűrhető vagyok földrajzból)
A négy platán kertje, belép az ember a hatalmas kapun és elvarázsolja a nyugalom ami itt árad. Szeretem az ilyen kerteket, sajnos nálunk nincsen.
Több variáció is van a keletkezésére.
Az egyik szerint, négy platánt ültetett a park alapítója, Hodzsa Abutolib Szarmaszt, Ходжа Абутолиб Сармаст arab parancsnok, aki a IX. században élt és az arab invázió idején Urgut uralkodója lett, majd itt is temették el a kertben. Ezért is hívják a kertet Жоджа Чорчинор-nak.
Az összes fa nagyon öreg, már nem lehet megmondani, hogy közülük melyik volt az első, gyökereik, törzsük és a koronájuk oly szorosan összefonódik, hogy elválaszthatatlanok. A fákat gondosan őrzik, mellettük egy-egy adattáblán a megközelítő életkor, némelyik több mint 1000 éves.
A legnagyobb fák a bejárat közelében vannak. A park legkülönlegesebb fája az a hatalmas platán, amely majd 1200 éves, alul az átmérője 27 méter, és a gyökerei között egy hatalmas üreget rejt, ahol valamikor a szufi rendnek az iskolája volt. Középen van egy asztal és körben padok, körülbelül 20 ember fér el.
A hatalmas platánok között található egy mecset mely 1914-15-ben épült, eredetileg medresze volt, építésze a szamarkandi Abdukadir, Абдукадыр mester (1868-1934).
A park másik vonzereje a forrás, amelyből egy kis patak folyik az egész kerten keresztül. Vizét gyógyítónak tekintik. A legenda szerint egy kő alól tör fel, és amikor az a követ elvették, hogy megvizsgálják a vizet, a forrás elapadt, a tó és a patak kiszáradt, de ahogy a kő visszakerült a helyére, azonnal megjelent a víz.
Fantasztikus lehetett. Ezek az ős öreg fák csodásak. Itt is van egy-kettő amit minden alkalommal megcsodálok, pedig tuti nem ilyen öregek.
VálaszTörlésNagyon szeretem az ilyen helyeket, a nyugalom, és a csend, semmihez sem fogható
VálaszTörlés