Üzbegisztán, Buhara III. rész Csasma -Ajub mazar, чашма аюб, Ismail Samani mausoleum, Városfal, Talipach kapu, талипач ворота

2019. október 1.
Csasma-Ajub, чашма аюб  mazar, a csodatévő hely.

 A Csasma-Ajub mauzóleum, Jób forrása, a vallásos építészet egyik emlékműve Buharában. Ennek az épületnek a nevét, Szent Ajub, a Bibliai Jób próféta tiszteletére adták. A legenda szerint, Jób buharai megjelenése előtt, a szörnyű aszály miatt, a környéken lakó emberek a szomjúságtól haltak meg. Mikor meglátták a vándorló prófétát, kérték, hogy segítsen rajtuk.Jób a földre csapott botjával, és abban a pillanatban, forrás tűnt fel, hideg, tiszta vízzel. Az emberek, a mai napig úgy gondolják, hogy ez a víz, gyógyító erejű.
A Csasma-Ajub mauzóleumot a XII. században építették, a Karahánidák (egy Közép-Ázsiában uralkodó, török eredetű dinasztia) alatt. 

Négy egymásból nyíló helyiségből áll, ezek mindegyike fölé egy-egy kupolát emeltek, de mindegyik kupola más és más alakú, az egyik csaknem csúcsos, egészen toronyszerű.

 A Csasma-Ajubban több sír is található, ezek közül a legkorábbi a híres teológus- és hadász tudós, Khoja Hofiz Gunzhori sírja, akit 1022-ben ide temettek. 

 Jelenleg a Vízmúzeum van az épületben, a kiállítás bemutatja a régió vízellátásának történetét.
 A legérdekesebbek, a kerámia vízcsövek, a réz vizes edények és a vízhordásra szolgáló bőrtömlők.

A mazarban, máig csobog egy kis hideg vizű forrás. 

Azt tartják, hogy feltétlen inni kell a forrásból származó kristálytiszta vízből és gyógyulást kérni Szent Jóbtól.

és mindez itt van orosz nyelven is

Ismail Samani mauzóleum

 A Szamanidák mauzóleumát 892 és 943 között építették. Tény, hogy az ortodox szunnita vallás törvénye szigorúan tiltja a mauzóleumok építését a temetkezési helyek fölé, emeli ki a Szamanid mauzóleum jelentőségét, amely a közép-ázsiai iszlám építészet legősibb és egyetlen emlékműve a Szamanid-dinasztiának.

Ismail Samani mellett, a mauzóleumban apja, unokaöccse valamint a dinasztia több tagjának sírja is megtalálhatók.A szentélyt Buhara egyik legrégebbi műemlékének tekintik -azt állítják, Dzsingisz kán inváziójának idején az épületet elárasztották iszappal. Így , amikor a mongol hordák elérték Buharát, a szentély megmenekült a pusztulástól. A helyszínt, csak 1943-ban fedezte fel V. A. Shishkin szovjet régész, és két évre volt szükség a feltáráshoz.
Az épület szerkezete hasonló az ősi perzsa tűz templomokhoz, négyzet alakú, és a Mekkában lévő Kába kőre emlékeztet, míg a nehéz sarokfalak a szogdi (ókori, iráni nép, az Amu-Darja felső folyásánál)építészeti stílusokból származnak.

 Az égetett téglaépítés ősi hagyományait alkalmazták, de jóval magasabb színvonalon. A mauzóleum falán váltakozva, vízszintese és függőlegesen vannak a téglalapok. Ezeknek a bonyolult mintáknak köszönhetően, a mauzóleum másképp néz ki, minden napszakban.

 A párkány mentén lévő téglagyűrű lánca, a perzsa gyöngyökre emlékeztet, melyeket sok közép-ázsiai palotán az iszlám előtti időszakban alkalmaztak.

 Az épület egyes részeinek téglalapjai, egymásba illesztett mintákkal rendelkeznek, ami növeli a szerkezet szépségét, és mutatja építőinek művészi képességét. A homlokzatot bonyolult díszítés borítja, kör alakú mintái emlékeztetnek a napra - ami általános kép a zoroasztriani művészetben.

  
A szentély szinkretikus stílusa (különböző vallási, filozófiai, műveltségi irányok, elemek elegyítése, összehangolása) a IX. és X. századot tükrözi - azt az időszakot, amikor a térségben még mindig nagyszámú zoroasztrikus népesség élt, akik akkoriban kezdtek el az iszlámhoz térni. A szentély magassága körülbelül 35 méter, négy egyforma  kialakítású homlokzattal. Az épületben négy belső boltív van, amelyekre a kupola került. 

 Ezt a négyívű kialakítást, Közép-Ázsia számos szentélyében használták. A mauzóleum mind a négy oldalának tetején tíz apró ablak található, melyek a szellőzést biztosítják az épület belsejének.

Talipach kapu, талипач ворота
A mauzóleumtól nem messze van a megmaradt városfal egy része és a  Talipach kapu, талипач ворота
Buhara fennmaradt északi kapuja a Talipach kapu, melyet a XVI. században építettek a város erődítményének részeként I. Abdullah Kán uralkodása alatt. Buharának 11 kapuja volt, az ezeket összekötő falak nem maradtak fenn, valamint a kapuk is elpusztultak kettő kivételével. A fal vályogból épült a kapu égetett téglából.

 

Üzbegisztán, Buhara II. rész Ark, Bolo Hauz nagymecset

2019. Október 1.

Buhara keletkezésének legendáit, ugyancsak nem fogom leírni. A város több, mint kétezer éves, és szerkezete alapvetően érintetlenül maradt fenn. Hiteles írásos emlékek szerint, az i.e. I évezredben a perzsák, Dareiosz, majd a görögök, Nagy Sándor hódították meg Buharát, majd az I.sz. VIII század elején az arabok következtek Az arab hódítás előtt Közép-Ázsia egyik legnagyobb városa volt.  A IX. századtól kezdve Iszmail Szamani és leszármazottai: a Szamanidák uralkodtak. 1220-ban Dzsingisz kán mongol seregei kifosztották a várost, és ez hosszú időre véget vetett a fellendülésnek. A XIV század végén a várost elfoglalta a Timurdiák birodalma, majd üzbég dinasztiák követték egymást a trónon. Ezek közül  az utolsó a Mangitok dinasztiája, amelyet a XVIII század közepén a várost leigázó Nadír perzsa uralkodó ültetett a buharaiak nyakára. a Mangit -dinasztiából való emírek uralma, Buhara történetének legsötétebb korszaka. A XIX század végéig fennmaradt a rabszolgaság, hihetetlen volt a nyomor és a politikai terror. Vámbéry így ír erről:  " Az örökös zsarnokság az embereket annyira megfélénkíté, hogy férfi és nő, még ha négyszemközt vannak is, sem merik az emír nevét anélkül kimondani, hogy hozzá ne tennék: isten éltesse 120 évig!"
1868-ban az orosz csapatok bevették Buharát, de a cárizmus közvetlenül nem terjesztette ki uralmát a városra és környékére, csak protektorátusnak minősítette.

Ark, vár

Az Ark, a vár egy nagy erődítmény, amely egy 20 méter magas dombon van. Elrendezése szerint, módosított téglalapra emlékeztet, kissé meghosszabbítva nyugatról, keletre. A külső falak kerülte789,6 méter, a körülzárt terület 4,2 hektár. A falak magassága 16-20 méter.

Ezen a helyen, már az arab hódítás előtt is vár volt, amelyen azután valamennyi hódító és uralkodó módosított. Jelenlegi formáját a XVI. században nyerte el, de később is építettek benne néhány dolgot. 1920-ig, az emirátus bukásáig, ez volt a buharai uralkodó téli rezidenciája.
 A hatalmas kapu, melyet Nadír Shah 1742-ben épített, mellett, két torony áll, amelyeket fent galéria köt össze. A kapu fölött egy óriási korbács lógott, ami az emír hatalmát szimbolizálta.

A főkapun belépve, egy hosszú zárt folyosóba érünk, amelynek két oldalán homok és víztározó helyiségek voltak. Ezeket később börtönzárkává alakították át.
 A folyosón át a Jami-mecsethez jutunk, ahol az emír a pénteki imáit tartotta. A mecset a XVIII. században épült, a mecsetek minden jellemzőjével.

Majd a díszudvar következik, ahol az emír a hivatalnokait és látogatóit fogadta. Most múzeumok vannak az itt lévő helyiségekben.

A következő a protokoll udvar, a bejáratot egy mozaikokkal díszített portál (1605) jelöli, itt koronázták meg az emíreket, és itt fogadták az uralkodók a külhoni követeket.

Az emírnek nem lehetett hátat fordítani,  a kis mellvédig hátrafelé kellett menni és csak mögötte lehetett megfordulni

  A hatalmas téglával borított udvar, három oldalról arányos faoszlopokkal alátámasztott ayvanokkal van körül véve.

Az udvar hosszanti végében, a mély ayvanban az emír trónja, nuratai márvány emelvényen található.

 A kapu fölötti udvar (ez alatt van a hosszú zárt folyosó) és kilátás a vár előtti térre

A közép-ázsiai városok tipikus része volt a Regisztán, a központi tér. Buharának is volt Regisztánja: az Arkkal szemben helyezkedik el.

A téren sok középület volt, mecsetek és kereskedelmi kamarák, közigazgatási hivatal és kórház. Azonban csak egy épület maradt fenn. Ez a Bolo Hauz nagymecset.
A Bolo Hauz jelentése: "gyermekek tava"?. Közép-Ázsiában a víz mindig is kevés volt, ezért tavakat építettek, melyek ivóvízforrásként szolgáltak a lakosság számára. A vízszállítók a tavakból vették a vizet, és speciális bőrtartókban szállították a lakónegyedbe és a bazárokba, ahol eladták. A Blo Hauz volt az egyike az ilyen tavaknak, de a tavak stagnáló vize fertőzés forrása volt.
Vámbéry így ír erről: az idő Bokharában tartózkodásom alatt kiállhatatlanul forró volt, s kétszeresen szenvedtem, mert a ristétől féltemben (filaria medinensis, parazita betegség), melyet nyáron ott legalább minden tizedik ember megkap, mindig meleg vizet, vagy teát kellett innom.
A Szovjetunió idejében a tavak nagy részét megszüntették, a megmaradtaknak sem használják fel a vizét.

Bolo Hauz nagy mecset

A téli mecset építése a 17. században kezdődött, a buharai Shahmurad emír kezdeményezésére. Meg akarta mutatni népének, hogy nem különbözik egy hétköznapi embertől, és úgy döntött, hogy nyilvános mecsetet építtet, amelyet a pénteki imádság alkalmával, maga is látogat. A nyári tartózkodásra szolgáló ayvant a 20. század elején építették elé, az előtte álló kis minarettel együtt.

A mecset elegánsnak és csodálatosnak tűnik, mivel az uralkodói látogatásokra építették. 20 oszlopot tartalmaz, amelyek tartják a mennyezetet. 

Az oszlopokat indiai fából faragták a mögöttük lévő teraszt szép, két szinten  egymás fölött húzódó árkádsor zárja le.

A mecset több mint három évszázados, de még mindig működik. A hívők minden nap imádkoznak benne.