Olaszország, Firenze , június 20

Firenze

Firenzének nem tesz jót ez az eszméletlen nagy tömeg, és nem is tudják jól kezelni. Mindenütt hatalmas sorok, nagyon sokat kell várni. Ma már nem lehet a városokba busszal behajtani, így marad vagy a turista járat, (de nem a kis elektromos fúrik, mint Kínában) hanem nagy, csuklós busz, dugig emberekkel, vagy gyalog.

Firenze a gyalog variáció.

A Szent Kereszt-bazilikánál kezdtünk.A bazilika a világ legnagyobb ferences temploma. Legfontosabb jellemzői a tizenhat kápolna , amelyek közül sokat freskókkal díszítettek Giottó és tanítványai. A legenda szerint a Santa Croce-t maga Szent Ferenc alapította.
 Itt van Michelangelo, Dante, Galilei, Machiavelli, Rossini és még sok másik embernek a sírja. Dantéé csak jelképes, mert a csontjai Ravennában vannak.

A dóm kívül a szokásos firenzei díszítés, 3 fajta márványborítás, fehér, zöld és rózsaszín.

Sajnos nem lehetett rendesen fotózni, mert valami extra verekedős focira rendezték be a teret, lelátókkal és homokkal felszórt arénával.

Majd a város szűk utcácskáin mentünk a Firenzei Dómhoz. Változatlanul lenyűgöző és hatalmas, és fotózhatatlan.

A városháza előtt a szobrok ugyan úgy állnak.

 Majd következett a Ponte vecchio az aranyművesek hídja.

Ekkor kaptunk kb másfél óra szabad időt. Súék  vásárolni akartak, én pedig Mimivel elmentem a Palazzo Pittibe, ha már az Uffizi nem fér bele, bár jó lett volna látni a Bottichelli festményeket újra. De beértem a Pitti palota gyűjteményével. Meglepetésemre, Mimi semmiféle festőt, zeneszerzőt, szobrászt nem ismer.

A csoport fegyelmezett volt, így a találkozás után még felmentünk a Michelangelo térre,

 egy utolsó pillantást vetni Firenzére, majd elindultunk haza. 9kor értünk a szállodába, gyors vacsora és alvás.