Pisa, június 20
Pisában még nem jártam.
Délelőtt a csodák terén kezdtünk.
A ferde torony tényleg
nagyon ferde, bár érdekes módon a fotókon viszonylag egyenesnek tűnik.
A torony építése során süppedni kezdett a tőzeges talaj, és így a torony kissé megdőlt. Hatemeletes árkádsorát ezért, fokozatosan úgy építették tovább, hogy az elhajlás ellenére biztosítsák az épület súlypontját, szilárdságát. Így az árkádok a dőlés oldalán magasabbak, mint a másik oldalon, s a hatodik emelet a ferdesége ellenére is majdnem vízszintes a tető vonala. A torony az alacsonyabb oldalán 55,86, magasabb oldalán 56,67 m magas, elhajlása 4 méter.
1990-2001 között a toronyt stabilizálták.
A torony építése során süppedni kezdett a tőzeges talaj, és így a torony kissé megdőlt. Hatemeletes árkádsorát ezért, fokozatosan úgy építették tovább, hogy az elhajlás ellenére biztosítsák az épület súlypontját, szilárdságát. Így az árkádok a dőlés oldalán magasabbak, mint a másik oldalon, s a hatodik emelet a ferdesége ellenére is majdnem vízszintes a tető vonala. A torony az alacsonyabb oldalán 55,86, magasabb oldalán 56,67 m magas, elhajlása 4 méter.
1990-2001 között a toronyt stabilizálták.
Nem
mentünk fel a tetejére, nagyon drága minden belépő és semmiféle kedvezményt
sehol nem adnak. Helyette megnéztük a keresztelő kápolnát és a temetőt.
Régen amíg egy gyerek nem volt megkeresztelve, nem lehetett
bevinni a templomba.
Ezért külön épületet emeltek a keresztelőknek, amit évente
egyszer vagy maximum kétszer tartottak és az összes gyereket nagy ünnepség
keretében keresztelték meg.
1152-1362 között építették, 54,86 m magasságával, 107,25 m-s kerületével Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnájának számít. A tetején lévő Keresztelő Szent János szoborral együtt néhány cm-el magasabb a ferde toronynál.Az évszázadok során, sokat változtattak a külsején, emeleti körgalériáját gótikus tornyocskákkal és csipkékkel látták el. Kupolájának sajátos formájú nyúlványa is későbbi keletű, a XIII. században emelték, addig valószínű olyan formája volt, mint a római Pantheonnak, tetején kör alakú nyílással.
1152-1362 között építették, 54,86 m magasságával, 107,25 m-s kerületével Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnájának számít. A tetején lévő Keresztelő Szent János szoborral együtt néhány cm-el magasabb a ferde toronynál.Az évszázadok során, sokat változtattak a külsején, emeleti körgalériáját gótikus tornyocskákkal és csipkékkel látták el. Kupolájának sajátos formájú nyúlványa is későbbi keletű, a XIII. században emelték, addig valószínű olyan formája volt, mint a római Pantheonnak, tetején kör alakú nyílással.
A temető nem egy szabványos sírkert, inkább kőtár is egyben,
hatalmas kerengő, sírkövek és szarkofágok bemutatása is, valamint van egy
múzeum, ahol a dóm építését is bemutatják.
Az óriási, hosszúkás gótikus kolostor építését 1278-ban kezdte meg Giovanni di Simone építész. A temető csak 1464-ben készült el.
Az oszlopcsarnok falait freskók
borították, az elsők 1360
körül, az utolsók háromszáz évvel később készültek. Az északi galériában volt Benozzo Gozzoli
Jelenetek az Ószövetségből című műve a 15. századból.
A leghíresebb freskó A halál győzelme
volt, egy ismeretlen mester műve. Kiemelkedő Francesco Traiani
egymással összefüggő két kompozíciója is, mindkettő a középkori Memento mori-motívum
ábrázolása. Az egyik képen egy előkelő lovas társaság koporsóban fekvő
holttestekre bukkan, a másikon a természet ölén szórakozó lovagi társaság körül
angyalok
és ördögök
küzdenek a halottak lelkéért.
1944. július 27-én a szövetséges légierő gyújtóbombája felgyújtotta a tetőt; ennek következtében több freskó elpusztult. 1945-ben elkezdődött a restaurálás és mára a temetőt visszaállították eredeti állapotába.
A freskókat a falakról elválasztották, hogy restaurálják és láthatók legyenek. Miután a freskókat eltávolították, eltávolították az előzetes rajzokat, a sinopit is. Ezeket az alulrajzokat a freskókkal azonos technikával választották el. A már restaurált freskók fokozatosan átkerülnek a temető eredeti helyére, hogy helyreállítsák a temető háború előtti megjelenését.
A Dóm
A Szűz Máriának szentelt dóm építése 1064-ben kezdődött. Az építész Buscheto volt; őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének. A belső mozaikok erős bizánci hatást tükröznek, míg a boltívek az iszlám művészet hatására utalnak.
A homlokzat szürke márványból, illetve színes márvánnyal díszített fehér kőből készült. A mester a középső ajtón levő felirat szerint egy bizonyos Rainaldo volt.
A főbejárat bronz kapui Giambologna műhelyében készültek. A látogatók nem itt, hanem a San Ranieri kapun lépnek be, amely a ferde toronnyal szemközt nyílik. Ezt a kaput Bonnano Pisano készítette 1180-ban. A kapuk felett négy sor nyitott galéria van, a tetején a Madonna a gyermekkel szobor, illetve a négy sarkon a négy evangélista szobra. Az egyik ilyen galériában van Buscheto sírja.
A belső teret gránitból készült korinthoszi oszlopok tagolják öt hajóra. Ezek a palermói mecsetből származnak. A belső rész fekete és fehér márvánnyal van borítva. Középkori mestermunkái majdnem teljesen tönkrementek egy 1595-ös tűzvészben, ezért a templomot újra kellett díszíteni. Szerencsés módon az apszis mozaikja, amelyet Cimabue fejezett be 1302-ben, túlélte a tüzet.
A főhajó végében található Giovanni Pisano mesterműve, az aprólékosan kidolgozott szószék (1302–1310). Mellvédje az Újszövetségből vett kilenc jelenetet ábrázol, a talapzat pedig allagorikus alakokat.
A 91 méter magas kupola aládúcolás nélkül készült 1420–1434 között.
A templomban levő műalkotások közül figyelmet érdemel még a bronz csillár (a legenda szerint Galileo Galilei ezt figyelve jött rá az ingamozgás törvényszerűségeire), VII. Henrik német-római császár síremléke (Tino da Camaino műve, 1315), illetve Giambologna feszülete. A dóm kincstára a Cappellani-sekrestyében található.
Az óriási, hosszúkás gótikus kolostor építését 1278-ban kezdte meg Giovanni di Simone építész. A temető csak 1464-ben készült el.
A
temetőben három kápolna van.
Az
Ammannati kápolna (1360), nevét Ligo Ammannati sírjáról
kapta, aki a Pisa Egyetem tanára volt.Az Aulla kápolna,
benne lévő oltárt, Giovanni della Robbia készített 1518-ban.
Az Aulla kápolnában láthatjuk az eredeti tömjénlámpát is, amelyet a Galileo Galilei a pendularis mozgások
kiszámításához használt. A Dal Pozzo kápolna , amelyet Pisa Carlo Antonio Dal Pozzo érsek megbízására építettek 1594-ben. Ebben
a kápolnában 2009-ben kiállították a székesegyház relikviáit, a relikviumok többek között a tizenkét Apostol közül tizenegy írásait, az Igaz Kereszt két darabját, a Krisztus tövisek koronájának tövét és egy kis
ruhadarabot Szűz Máriától.
A temető egy hatalmas római szarkofág gyűjteményt
tartalmazott, de mindössze 84 maradt meg, római és etruszk szobrokkal és
urnákkal a múzeumban.
1944. július 27-én a szövetséges légierő gyújtóbombája felgyújtotta a tetőt; ennek következtében több freskó elpusztult. 1945-ben elkezdődött a restaurálás és mára a temetőt visszaállították eredeti állapotába.
A freskókat a falakról elválasztották, hogy restaurálják és láthatók legyenek. Miután a freskókat eltávolították, eltávolították az előzetes rajzokat, a sinopit is. Ezeket az alulrajzokat a freskókkal azonos technikával választották el. A már restaurált freskók fokozatosan átkerülnek a temető eredeti helyére, hogy helyreállítsák a temető háború előtti megjelenését.
A Dóm
A Szűz Máriának szentelt dóm építése 1064-ben kezdődött. Az építész Buscheto volt; őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének. A belső mozaikok erős bizánci hatást tükröznek, míg a boltívek az iszlám művészet hatására utalnak.
A homlokzat szürke márványból, illetve színes márvánnyal díszített fehér kőből készült. A mester a középső ajtón levő felirat szerint egy bizonyos Rainaldo volt.
A főbejárat bronz kapui Giambologna műhelyében készültek. A látogatók nem itt, hanem a San Ranieri kapun lépnek be, amely a ferde toronnyal szemközt nyílik. Ezt a kaput Bonnano Pisano készítette 1180-ban. A kapuk felett négy sor nyitott galéria van, a tetején a Madonna a gyermekkel szobor, illetve a négy sarkon a négy evangélista szobra. Az egyik ilyen galériában van Buscheto sírja.
A belső teret gránitból készült korinthoszi oszlopok tagolják öt hajóra. Ezek a palermói mecsetből származnak. A belső rész fekete és fehér márvánnyal van borítva. Középkori mestermunkái majdnem teljesen tönkrementek egy 1595-ös tűzvészben, ezért a templomot újra kellett díszíteni. Szerencsés módon az apszis mozaikja, amelyet Cimabue fejezett be 1302-ben, túlélte a tüzet.
A főhajó végében található Giovanni Pisano mesterműve, az aprólékosan kidolgozott szószék (1302–1310). Mellvédje az Újszövetségből vett kilenc jelenetet ábrázol, a talapzat pedig allagorikus alakokat.
A 91 méter magas kupola aládúcolás nélkül készült 1420–1434 között.
A templomban levő műalkotások közül figyelmet érdemel még a bronz csillár (a legenda szerint Galileo Galilei ezt figyelve jött rá az ingamozgás törvényszerűségeire), VII. Henrik német-római császár síremléke (Tino da Camaino műve, 1315), illetve Giambologna feszülete. A dóm kincstára a Cappellani-sekrestyében található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése