A szombati óvárosi gyaloglás után, erős izomlázzal indítottuk a napot. Összepakoltunk és indultunk a busszal Tel Avivba. A pályaudvaron betettünk a hátizsákokat a megőrzőbe,
- nem a cica őrizte -
és busszal barangoltuk be a várost, ebben nemcsak az izomlázunk játszott közre, hanem az eső és szél is.
azért néha gyalogoltunk is egy cseppet.
A Yarkon folyónál sem voltak sétálók,
azért a viharos tengerpartra lementünk.
A torkolatnál lévő hídon átmenve, találtunk egy nagyon jó éttermet.
Nemcsak csokoládét lehetett enni, hanem nagyon finom ételeket.
Ebéd után még bóklásztunk egy kicsit a tenger parton, de az erős szél hamar bekergetett a városba.
Ezután már csak a hazautazás maradt. Hogy a repülőtéren mekkora cirkuszt csinált az egyik biztonsági ellenőrcsaj, az valami elképesztő volt, legalább egy óra hosszat basztatott minket, mire mehettünk a becsekkolni. Szóval kellőképpen felhúzta az ember agyát a nő.
Végül csak hazaértünk.
A keresztény negyedet elhagyva, elkeveredtünk az örmény negyedbe. Ez nem volt tudatos, bár terveztem a Szent Jakab katedrális megnézni.
Az örmény apostoli ortodox egyház Szent Jakab katedrálisa a XII. században Jeruzsálem örmény negyedében épült a negyed bejárata közelében. A katedrálist idősebb Szent Jakabnak, Jézus apostolának szentelték. Szerencsénk volt, mert éppen misére készülődtek, így nyitva volt és be tudtunk menni, bár nem maradtunk ott, csak megnéztük.
Nem harangoztak, hanem egy nagy felfüggesztett farönköt ütöttek ütemesen.
Az útikönyvek sajnos nem írnak jóformán semmit az örmény negyedről, ezért ezt ajánlom.
Örmények között a szent városban
Kellőképpen elfáradva, betértünk egy ici-pici arab kávézóba, ahol nagyon finom kávét készítettek, egy kicsike sütivel kínálták, frissen facsart mentás limonádét és narancslét ittunk.
Ez volt az utolsó nap Jeruzsálemben, másnap reggel indultunk Tel Avivba.
Végül elértünk a Szent Sír-templomhoz, amit I. Constantinus római császár építtetett, amikor áttért a keresztény hitre. Az idők folyamán a templom többször leégett, elpusztult, de mindig újjá épült. A ma látható templomot a keresztesek építették a 12. században, azóta többször is kibővítették. Ma a jeruzsálemi görög pátriárka székhelye. Az épület felett, évszázadok óta, lényegében változatlan formában, bonyolult szabályok szerint, megosztva gyakorolják az ellenőrzést a különböző keresztény felekezetek és világi szervezetek. Ezért is volt hatalmas tett, hogy a sír feletti kápolnát sikerült restaurálni, hiszen mindenkivel meg kellett egyezni, és az aktuális ünnepekhez igazodni.
A Szent Sír
A templom, nem kiemelkedik, hanem jó néhány lépcsőn kell lemenni és egy kis térre értünk.
Az épület nem tűnik templomnak, első pillantásra, inkább csalódást kelt, az egyenes magas fal, különösebb díszítések nélkül, bár két hatalmas boltíves kapuval, melyek közül az egyik tárva volt, a másik meg befalazva.
Belépve, szokni kell a félhomályt, a tömeg viszont óriási, a rengeteg zarándok csoportnak ez a végcélja, hogy megnézzék és bejárják a bazilikát. Fejetlenség és szervezetlenség jellemzi az egészet.
Itt sem követtük a stációkat, belépve a bazilikába, a bebalzsamozás kövét láttuk meg, olajlámpások függnek felette és a hívők letérdelve csókolgatják.
Mi rögtön a sír fölé emelt kápolnához mentünk, ami a nagyobbik kupola alatt található.
Be kell valljam, nem álltunk sorba, hanem szép lassan előre szivárogtunk, amennyire lehetett, így egy orosz és egy egy lengyel zarándok csoport között sikerült is csekély másfél óra alatt bejutnunk a kápolnába.
A kápolna maga két részből áll. Az első az Angyal kápolnája, mely abból a kőből őriz egy darabot, ami Jézus sírját zárta. A második maga Jézus sírja, ahol oltár van a sírkő felett.
A Szent Sír épületet 1810-ben a görögök építették, 8,25 méter hosszú, 5 méter magas és 5 méter széles. Az oldalfalakat 16 pillér díszíti. Tetejét zömök oszlopocskákból álló korlát övezi, felette oroszos boltozat van, ami cári koronát akar mintázni. Az épület előtt nagy vastag gyertyák állnak. A tulajdonon a katolikusok, a görögök és az örmények osztoznak.
A belső bejárat (a sírhoz vezető) iszonyú alacsony és szűk, kívül pedig az Angyal kápolnájában, az ügyeletes szerzetes, már kopogtat is, hogy gyerünk kifelé, mert még rengeteg ember szeretne bejönni. Szóval áhítatról, vagy egy kis elmélyülésről szó sem lehet.
Ezután bejártuk a Bazilikát, hatalmas nagy, lementünk 2 emelet mélyre, itt sziklafal van üveg mögött, ez a kereszt megtalálásának kápolnája, itt van Szent Helena szobra (Nagy Constantinus anyja)
A Szent Sír templom leírása
Benda Iván leírása a Szent Sír-templomról
és végül elhagytuk a bazilikát, ekkora a tömeg
