Jeruzsálem március 29.
Éjszaka esett az eső, reggel hideg volt és viharos szél. Reggeli után a déli városrész felé indultunk, hogy megnézzük az1953-ban alapított Jad Vasem múzeumot.
A szenvedések tömény borzalma tárul az ember szeme elé. A magyar képek, születési, házassági kivonatok és családtörténetek személyesebbé teszik és jobban megérintenek, mint pl a láger Buchenwaldban. Sajnos az időjárás nem javult, és nem sokat sétáltunk a kertben, ahol az igazaknak egy-egy fa van ültetve emlékezve azokra, aki akár csak egy embert is megmentettek. Sajnálom, hogy nem tudom igazolni szüleim segítségét, aki egy házaspárt bújtattak. Az asszony túlélte a vészkorszakot, és a háború után meglátogatta anyukámat, megköszönve a segítséget. Azt hiszem, számára ez is elég volt.
A múzeum területén van egy zsinagóga, egyszerű, letisztult, minimalista, körbe néhány régi kegytárgy.
A Herzl-hegy más néven Emlékezés hegye 834 m magas hegy Jeruzsálem nyugati szélén, a Jeruzsálemi-erdő mellett.
A Herzl -hegy a magyar származású Theodor Herzl nevét viseli, ő volt a cionista mozgalom megalapítója 1897 és 1904 között. Sirja a hegy legmagasabb pontján található. Itt a hegyen van a miniszterelnökök temetője és a hegy északi lejtőjén izraeli katonák sírjai sorakoznak.
A Herzl múzeumot már nem tudtuk megnézni, mert pénteken csak 13 óráig van nyitva.
Megküzdve a viharos széllel villamosra szálltunk
és elmentünk az Óváros Damaszkuszi kapujáig,
ahol akkora tömeg hömpölygött kifelé, hogy alig tudtunk bemenni, majd egy csendesebb sikátoron
elmentünk a z Új kapuig, hogy onnan hazamenve mi is megkezdjük a sabbathot, de előtte még egy késői ebéd belefért.
Csak szerényen, gyümölcs, bor és süti az asztalon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése